Ha sikerül 2 hétig tisztának maradnom, akkor az jó kezdet a leszokáshoz? (drog)

10,

Nem tudom a bankos dolgot, mert jelenleg épp nincs bankszámlám se. Viszont jó hogy mondod, mert így megkérdezem, mivel most nyitok majd számlát.

Viszont ha elhavazok akkor vége az egésznek. Ha visszaesek ígyis úgyis pénzé teszek mindent amit tudok. Pl hiába veszek 30-ért egy telcsit, mert ha jövő héten vissza esek eladom egy 5-ösér is. Volt olyan hogy a 20 ezerér nagy nehezen megszerzett hifit eladtam pár hét múlva 200 forintért hogy be tudjak szívni. És mivel egész életemben így éltem, ezért nem nagyon tudom elképzelni se hogy hogyan lehetne ezt másként. Sajnos félek önmagamtól, és a jövőbeni döntéseimtől.

Minden esetre most ezzel nem foglalkozok. Igazából az első jópár havi fizetésem azonnal el tudom úgy költeni, hogy abból vissza szerezni nem tudok semmit. Csak a TB tartozásom majdnem fél millió, és van még egy rakat egyéb tartozásom is - amik miatt majd biztos bele is tiltanak a fizetésembe. Szóval inkább most könnyebb lesz az elején. Csak mentálisan kell feldolgoznom hogy havi 40-50 ezer kerül a kezembe - azt meg egyből elköltöm pl ruhákra (vagy olyan valamire amiből nem tudok pénzt csinálni). Tehát az a kérdés milyen nehéz lesz majd a munka. Hogy bírom e majd tisztán.. (Mivel a "kikapcsolódást" hanyagolnom kell.)

Az ismerősöknek már elmondtam hogy most ne keressenek, de ezt már nem veszik komolyan. Az elmúlt kb 10 évben már több 100 ilyen próbálkozásom volt. Igazából senki nem hiszi azt hogy ezúttal sikerül..

Minden esetre ha szerencsém lesz tudok venni gyorsba egy új számot pár 100 forintért. Ha ez is sikerül akkor pedig a régit kikapcsolom, és senki nem tud elérni..

Amúgy éhen nem halok, mert szüleimmel élek. Itt van kaja, meg egy nyugis szoba ahol tudok aludni. Majd szüleimnek oda adom a fizetésem felét, de oda se merek többet, mert akkor ha megborulok vissza tudnám azt kérni.

Nekem úgy kell megoldanom hogy így legyek mint pl most. Hogy sehonnan nem tudok még egy ezrest se megmozdítani. Mivel épp most is csak ennyi tart vissza. Ha lenne egy ezresem akkor még ma bedrogoznék. Sajnos gyenge vagyok, és nem tudok másképp dönteni. Ezért nem is érdemes velem foglalkozni. Rám pazarolni az időt. Dolgozok a megoldáson, de végül is én sem tudok ebben az egészben szívből hinni..

Az az igazság hogy vannak könnyebb napjaim - és vannak nehezebbek

Ez a mai nehéz. De azt nem tudnám megmondani hogy miért. Egyszerűen így ébredtem fel ma reggel. Ma nem használnak a bevált gyakorlataim, és azt érzem reménytelen küzdelem az egész életem.

Ha ma (most) felhívnának hogy menjek el anyagozni, akkor azonnal indulnák. Egyszerűen nem tehetnék másként. Mint mágnes a vasat felszippantanának a nálam jóval erősebb erők.

Viszont tegnapelőtt amikor felhívtak, akkor elég stabil voltam, és pont tudtam nemet mondani. Bár akkor is csak fűről volt szó. (Keményebb szereknél ez nem sikerült volna.)

Viszont minden lánc olyan erős mint a benne levő leggyengébb láncszem.

Most ebben a negatívabb állapotomban csak az választ el a drogtól, hogy nincs rá pénzem. Ezért el sem indulok a beszerző körútra, mert egyáltalán nem biztos hogy sikerülne ma össze-hozni. (Ez a vissza tartó erő.)

Viszont amint elkezdek dolgozni lesznek napok amikor fizetést kapok. Lesznek napok amikor lesz nálam valamennyi pénz. És lesznek dolgaim amiket (mégha veszteségesen is de) pénzé tudok majd tenni.

Ha akkor lesz egy ilyen napom mint most? És pont akkor lesz pénzem is. Akkor elbukok mint az őszi legyek a hideg szélben.

Azt érzem csak az időn, és az univerzumon múlik, és a végtelen lehetőségeken hogy mikor jön el az idő. Azt érzem sokszor nem csak rajtam múlik!

És akkor összedől minden mint felépített a kártyavár. Minden elért eredményem megy a kukába.. (Ahogy szokott.)

Tehát így a kés élén táncolok. Hogy ma, vagy holnap, vagy 1 hónap múlva, vagy fél év múlva állnak-e együtt a csillagok azt nem tudom. De a bukásom statisztikailag hosszú távon a kőbe van vésve. Egyszer megint a rossz irányba billenek majd. És ez ellen nem sokat tehetek.

Ezt érzem most. De még egyenlőre tiszta vagyok. És hogy ma ez megtörik-e - az nem rajtam múlik...