Azt hiszem padlóra kerültem, nem tudom hogyan állhatnék fel?

Mostanában elég rosszul alakulnak a dolgaim. Elkoptak a barátaim, akik maradtak nincs idejük rám és foglalkozni sem akarnak velem, a szeretteimnek nincs ideje rám, egy közeli rokonom meghalt aki nagyon fontos volt nekem és egy a halál szélén állt, de szerencsére túlélte. Egyszerűen annyira megviselt ez az egesz, amin keresztülmentem, a víruson is atestunk ezzel egy időben és ki vagyok készülve még mindig. Évek óta tart nálam ez a szorongós, talán depressziós (?) állapot, de mindig kilábaltam belőle és ennyire erős meg sosem volt. Kilátástalannak érzem magam, gyengének és irtózatosan magányosnak. Egyre gyakrabban akarok gyógyszert bevenni vagy ártani magamnak, hogy végre enyhüljön valahogy. Teljes ürességet érzek, gyakran zokogok, éjszaka ebren vagyok, befordulok és sírok, nappal alszom, az oraimra sincs motivációm, meg is fogok bukni de ez is csak levisz mégjobban. Valahogy egyszerűen leírni sem tudom mit érzek. Mérhetetlen fájdalom és kongó üresség, keserűség. Az sem segít, hogy körbe vagyok véve lehetőségekkel, amiket én hiába ragadok meg, hogy kijönnek ebből, mások nem teszik, elutasítanak, nincs idejük rám vagy már fel sem hozom a témát inkább. Enni sem eszem, van hogy napi egyszer össze-vissz, annak sem látom már értelmét.. Hogyan tudnák végre kikerülni ebből?

18l

Elnézést ha érthetetlenül írtam le, de valahogy nem tudom kiadni magamból, amit érzek.