Az egész életemet szorongva fogom leélni? 18/F

Néha annyira irigy vagyok másokra..Leginkább azokra akik gondolkodás nélkül élik az életüket, a külvilággal. Én a napom nagyrészét a saját elmémmel töltöm, és mintha belennék zárva egy börtönbe.. Persze tudom, mindennél van rosszabb..

Körülbelül 13éves koromig semmi gondom nem volt a mentális egeszségemmel. 13éves koromban jött ki egy pánikbetegség, ami kb 15éves koromra el is múlt gyógyszeres kúra segítségével.kb 15-16éves korom között viszonylag egész jól voltam mentálisan. A pánikbetegség már gyakorlatilag enyhült, mondhatni elmúlt, de már szorongok.. Minden miatt, ami nem a napi rutinom része. Egy kitérő mondjuk bárhova ahova nem terveztem, már erős izgulást vállt ki belőlem. Rétegek mindentől. A betegségektől, stb. Erősen hipochonder vagyok, már minden betegségem volt fejben, jelenleg úgy érzem hererákom van. Egyszerűen túl sokat gondolkodom magamba, agyalok.. Rettegek a jövőtől, féltem a családtagjaimat..Nagyon gyakran jut eszembe maga a halál.Kényszergondolataim vannak. (Pl nem mondom el 3x magamban azt a szót, akkor XY fog történni a családommal, ilyen babona féleségek). Érdekes hogy 13 évesen is volt egy "barátnőm" és 16 évesen is, tudom gyerekkori szerelem, de ahogy ezek végetértek, úgy jöttek elő a mentális problémáim is. Most újra felkéne majd keresnem egy pszchiatert?