Forduljak orvoshoz az OCD-mel?

Tenyleg OCD. Elso korben iskolapszichologus. Akkor szamit komolynak, ha eleri a napi 20 perc-1 orat, es komoly eletminosegbeli romlast okoz, akadalyoz valamiben.

Vannak, akik pl. lefekves elott tobb oras ritualekat tartanak, vagy jegyzeteles kozben minden szot x-szer le kell irniuk, vagy tobbszazszor kezet mosni, ahhoz kepest ez meg rendben van.

Én anno nem mentem sem pszichológushoz, sem pszichiáterhez és most már kb. semmi bajom sincs. Megtanultam magamnak kezelni ezt az egészet. De nyilván nagyon sokat szenvedtem vele (hónapokat). Borzalmas emlékeim vannak egy pszichológusról meg egy pszichiáterről, így én tutira soha az életben nem fogok megbízni egyben sem. De neked azért ajánlom, hogy elmenj egyhez, akiben megbízol és ért is a munkájához, mert úgy nagy valószínűséggel hamarabb átesel a nehéz részén. Egy idő után kiismered magad (vagy a pszichológus segít), rájössz, hogy mik váltják ki nálad ezeket, és úgy könnyebben tudod majd befolyásolni a kényszereket, hogy ne jelenjenek meg.

De a legfontosabb szerintem, hogy legyen önbizalmad és legyél boldog, ne stresszelj túl sokat, mert általában ezek elég sokat rontanak az OCD-sek állapotán.

Illetve én próbálok ésszerűen gondolkozni, pl. ha teljesen hülyeség egy kényszerem (akár cselekedet, akár gondolat), akkor arra gondolok, hogy ennek semmi értelme és egyáltalán nem fontos. Ezt általában magamban mondogatom, vagy akár hangosan, és próbálom meggyőzni magam arról, hogy nem baj, ha nem végzem el az adott kényszert.

A gondolatokat pedig szimplán ignorálom (nem veszem figyelembe), mert a legtöbben tudják ugye, hogyha valamire nem akarunk gondolni, akkor annál jobban fog járni a fejünkben, tehát jobban tesszük ha csak elengedjük. Nekem is vannak néha elég beteg gondolataim, de úgy vagyok velük, hogy nem érdekelnek.