Volt itt már valakinek öngyilkossági kísérlete? Beszélne róla?

Engem csak kihúzott anyám a wcre és meghánytatott (letoltam 2 üveg frontint). Nem változott a hozzámállásuk semmiben, nem volt önvizsgálat sem.

Hasonló történt velem, mint az elsővel, anyám igyekezett úgy tenni, mintha semmi nem történt volna. A diagnózisom periodikusan jelentkező pánikzavar szindróma és depresszió. Nem szedek rá gyógyszereket, de most épp mélyponton vagyok. Összesen 5 kísérletem volt, kettőről tudnak, az egyiknél kórház lett a vége.

A mentális betegségek nagyon nagymértékben növelik a rizikófaktort. Egyszer egy pszichológus, akivel magánbeszélgetést folytattam, elmondta, hogy szerinte a legtöbb öngyilkosságért "pillanatnyi elmezavar" a felelős, ami hosszabb-rövidebb időtartamú lehet. Tudok (sajnos) olyanról, aki hetekig tervezgette, miközben úgy tett, mintha semmi baj nem lenne, aztán egyszer csak megtette, de olyanról is, aki érzelmi traumát élt át, és azon a napon, gondolkodás nélkül megtette. Sok esetben hiába van ott a család, mert nem látnak bele abba, hogy egy ilyen tettet milyen folyamatok előznek meg, sokan nem beszélnek az érzelmi szenvedéseikről. Bocsi, ha érthetetlen, vagy ha hülyeséget írtam.

5-ös vagyok, egy nagyon fontos dolgot kihagytam : soha, semmilyen körülmények között NEM megoldás! Mindig van valaki, aki támogathatja az embert, és van miért élni, akármi is történik. Mindig lehet változtatni, új munkahely, új környezet, akármi, az ilyesmi semmiféleképpen NEM megoldás.

Legtöbb esetnél pontosan azért áll érthetetlenül a család ( már akinek van) a történtek előtt, mert legtöbb öngyilkos semmi jelét nem mutatja, hogy komoly gond lenne. Sőt felvesz egy "maszkot" és lehet pont egy olyan ember lesz öngyilkos akiről azt hitted, hogy mentálisan teljesen rendben van. Nyilván ha öngyilkossági kísérlet után segítséget kéne nyújtani az illetőnek

Nyilván van pszichés hajlam, de talán egy viszonylag kiegyensúlyozott társadalmi és családi közegben inkább a kitörni akarás és képesség tényleges megvalósítására való személyes képtelenség, gyengeség az alapvető ok. Könnyű ugyanis a családi környezetet okolni és mindig kívülről várni a "megváltást". Sokan az öngyilkosságnak egy rafinált formáját "választják", amikor a mindenkiben benne rejlő elmezavar valamelyik formájába "menekülnek", amikor aztán a kapott gyógyszereknek az elmére gyakorolt károsító hatása miatt szép lassan tönkremennek fizikálisan is. Nekem volt olyan kolléganőm, aki egy családi tragédia miatt fellépő pszichés krízis során skizofrénnek minősítettek. Szedte is nyakra-főre a felírt gyógyszereket, ha éppen nem smakkolt neki az aktuális helyzet, akkor a kelleténél többet vett be a nyugtatókból. Tiszta állapotában pontosan tudta, hogy szakítania kellene az alkoholistákkal teli családjával, legalább is messze költözni tőlük. Ezt egyedülálló és jól képzett, okos nőként meg is tehette volna, csak éppen (ahogy mondani szokás) nem volt elég vér a pucájában, és nem tette meg. Pedig semmi veszteni valója nem lett volna, csak hát lelkileg gyenge volt.