Anorexiabol ki lehet gyógyulni teljesen?
Meggyógyulni sosem fogsz. Legalábbis én nem gyigyultam meg, de úgymond tünetmentes vagyok. Vannak visszaesése, leginkább stresszes időszakban, nekem volt egy olyan szokásom, ha nagyon stresszeltem azzal "büntettem" magam hogy nem ettem. Nálam ennyiben merül ki a dolog.
Nekem nem feltétlen segített a pszichológus, évekig jártam, persze jó volt beszélgetni valakivel, de ami nekem látványos és érzékelhető javulást hozott az a jelenlegi vőlegényem. Nem egyszerű normális párt találni, de tényleg annyira sokat javított az önbizalmamon, a kozerzetemen, hogy szinte minden tünetet elhagytam egy bő fél év alatt. A többit a többi évek során szépen lassan.
Szóval, kitartás, szerezz jó "minőségű" barátokat, akikre számithatsz, akik segítenek neked, és nem azt mondom hogy gyors pasizz be vagy valami, mert a rossz kapcsolat meg csak lejjebbre sodor ebben, de türelemmel megtalalod majd az igazit, aki kirangat ebből, addig pedig tarts ki.
Én nem voltam ilyen, nem ismerem teljesen a betegséget, szóval lehet haszontalan, amit mondok, akkor bocsi.
Csak néha nekem is eszembe jut, hogy ma mondjuk éhezhetnék egy kicsit, biztos vékonyabb leszek... De aztán mégis eszem, mert arra gondolok, hogy így kap a testem táplálékot, így egészséges, utána majd kicsattanok az energiától és bármire képes vagyok. Lehet ugrálni, futni, játszani, énekelni, táncolni, belekezdeni bármibe, élni boldog életet.
Hallottam olyat, aki egy hétig nem evett és este lefekvésnél nem tudta abbahagyni a sírást amiatt, mert nem tudta, hogy másnap fel fog-e kelni egyáltalán. Szóval a "szépség" sem ér annyit, hogy beteg legyél.
Köszönöm a válaszokat!
1. A pszichológust én sem érzem hogy segitene, meg ha tényleg jo érzés valakivel oszinten beszelgetni. Az egyik legjobb barátnőm aki tényleg a legjobb volt nagyon megváltozott sajnos,és egyre jobban távolodunk el. Csak a fiuk erdeklik bárhova megyunk/mennénk, és hogy ki hogy néz ki. Én meg már teljesen máshogy látok mindent és lehet hihetetlennek hangzik-de nem erdekel ki hogy néz ki mert megtapasztaltam a teltebbseget és a vékonysagot is,és rájöttem hogy nem ez határoz meg egy embert. Illetve tudja mi van velem és 3 honapja annyit sem kérdezett hogy hogy vagy,hiztal e vagy barmi...
2. Én is szoktam ezekre gondolni de közben mégis megvan az érzés hogy de hogyan fogok kinézni ha hizok. És próbálok tobbet enni meg a belső hang ellenére is ami azt mondja hogy ne, de nehéz ...
Én is most gyógyulok anorexiából. Rengeteg lánnyal beszéltem már, akik 100%-osan gyógyultak, és nyoma sincs bennük az anorexiás gondolatoknak, szóval igen, lehetséges, de nagyon kemény munka.
És engem személy szerint az tud motiválni, ha arra gondolok, mennyivel jobban éreztem magam az evészavar előtt, és milyen jó lenne megint úgy élni, hogy nem az evés jár a fejemben 0-24-ben, és nem az a legnagyobb problémám, mennyit mutatott aznap reggel a mérleg, hanem, mint a többi velem egykorú lány, ténylegesen élek.
Nekem nagyon sokat segít, hogy pszichológushoz járok, mert segít feltárni a betegség lelki okait, és ha azokat nem szünteted meg, hiába lesz a tested egészséges, fejben ugyanolyan anorexiás maradsz, és legfeljebb tünetmentes leszel, de semmiképp sem gyógyult.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!