Van értelme segítséget kérni?

Mert nem tudom már leplezni, nem tudom jól érezni magam, csak ártok másoknak ezzel, a depressziós emebr borzasztó önző, nem tudok mások kedvéért se úgy viselkedni, mintha midnen oké lenne...ha valakit ezek a dolgok kizökkentenek nem depressziós vagy nem oylan súlyos, nálam még rosszabbak is vannak, akiknek felkelni is nehéz, én még éppen felkelek, elmegyek dolgozni, amit muszáj megcsinálok, de semmi több és ez egyre szükebb és szükebb keretek között mozog.

Ha nem lenne ez a mindennapi rutin még rosszabb lenne, egyáltalán mem tudok kiszakadni a komfortzónámból, örülök, hogy ezt is fenntartom. Bármibe fogok vagy bármi irányába felmerül, hogy vágyakozzak vagy iyolenek, mindig az lebeg előttem, hogy úgyis véget vetek majd egyszer ennek, akkor meg minek...:D

Hidd el, hogy nincs :D részemről szerencsés, hogy egy zárható irodában dolgozom, ahová a főnökön kívül más nem jöhet be, és van, hogy egész nap nem találkozok emberekkel. Biztos volt holyan időszak mikor próbáltam másokba kapaszkodni, de mostmár nagyon zavarna még ha segíteni is akarna valaki, hogy csak miattam neki is szarabb legyen, az emebr ne akarjon depressziósokkal foglalkozni, ha ő maga jól van, mert úgyis csak lehúzzák és még hálásak se tudunk cserébe lenni :D

De én nem szeretném, hogy bárki segítsen :D egy pszichológus más, mert ez a munkája...de más emberek lelki állapotát lehúzni, nekem kellemetlen, még akkor is, ha az amásik úgy gondolja nem az. A másik meg hogy egyre kevesebb a tolerancia szintem is, minden idegesít másokban, ennek megfelelni se lenne egyszerű, ha akarnám se :D