Hogyan lehet leküzdeni a szexuális és érzelmi, illetve társasági gátlásokat?
Sziasztok, 20 éves srác vagyok. Annakidején sajna nagyon rossz tapasztalataim voltak a csajozás terén, mikor régen szerelmet vallottam, a csajok hülyét csináltak belőlem, pletykákat gyártottak, stb.
Olyan szinten érintettek ezek 12 évesen, hogy soha többé nem voltam képes érzelmileg feloldódni, ha talán egyszer-kétszer összejöhetett volna, rettegtem a visszautasítástól és nem léptem, így persze soha nem lett semmi, pedig rengeteget próbálkoztam.
A srácok is zaklattak, kiröhögtek, én lettem a lúzergyerek, így teljesen elment az önbizalmam.
Viszont az évek során elhatároztam, hogy nem fogok így élni. Változtatni fogok. Nem tudom, hogyan, de nem bírom így tovább, megküzdök ezekkel bármi áron, mert ilyen életnek nincs értelme. Csak az a gond, hogy a megerősítések ugyanúgy negatívak.
Például hiába lett marha jó osztályközösség gimiben, elmentem minden buliba, de 18 évesen is újra csak kiröhögtek, hülyét csináltak belőlem, akárcsak 12 évesen. És így nem tudok mit kezdeni. A csajoknál is hiába próbálkozok, sok a negatív megerősítés, és nem tudok magamnak önbizalmat kovácsolni.
Voltam pszichomókusnál sokáig, de nem láttam hasznát, így nem fizettem tovább. Úgyhogy mindig elfojtottam az érzelmeimet, pedig mindig nagyok voltak a szexuális vágyaim. Meg összességében, alapvetően buliznék és mulatnék, de rettegek a kiröhögésektől, hogy én vagyok az ügyetlen, stb., és ezek nagyon belém ivódtak.
Van baráti köröm, újjáépítettem ezeket, ismerkedek nyitottan, de így is teljesen gátlásos vagyok. Elmentem mindig a sulis bulikba is, de ott is gátlásos voltam végig. Tehát nem zárkózok be, próbálok benne lenni a társaságban, de "hiába vagyok bent a mélyvízben, ettől még nem változok meg". Nem tudom így kifejezni magam, egy képzeletvilágban élek, amiben szándékosan szigorítom minden mozdulatomat, nehogy mások kinevessenek, stb.
így tehát többféle mentális problémám van (a munkamániával is együtt), csak ide úgyse lehet midnent leírni, mert hosszú lenne.
Szóval ezekben kérnék tanácsot, segítséget. Az első lépés, hogy elhatároztam a változást, megvan, szembenéztem magammal, de nem tudom, hogyan tovább. :/
válasza: válasza:Az még a gond, hogy ezek a pszichológiai kezelések marha drágák, az ingyenesek meg állítólag nem sokat érnek. Ezért se tudom, mihez kezdjek.
És ugye itt tényleg nem az a helyzet, mint amit sok más kérdésnél látok, hogy "gáz, ha nem akarok barátnőt? vagy: gáz, ha nem szeretek bulizni?"
Mert nálam nem ez van, nálam hatalmas vágyak vannak mind a csajozásra, mind a bulizásra, mert alapból olyan személyiség lennék, csak a gátlások miatt nem tudom kifejezni. Értitek a különbséget, nem mindegy, hogy valaki azért nem bulizik, mert "nem neki való", vagy CSAK azért tartja távol magát, mert - bár marhára szeretne -, a gátlásai, hogy mindenki belőle csinálna hülyét, elfojtják a vágyait.
"ő nem fogja felvenni,és kitenni youtubera,hogy tessék itt van xy perverz állat..."
És pontosan, éppen ez az, hogy akik világ életükben elfojtják a vágyaikat (értsd: sajna szó szerint soha nem tudtam a szexualitást kiélni), a rengeteg elfojtás felgyűlik, és teljesen perverz lesz az ember. Nálam is néhány beszélgetésnél akaratlanul is előjönnek ilyen megjegyzések, és mindenki azt hiszi, minden 2. csajjal összefekszem (mert mindig annak a legnagyobbak a vágyai, aki elfojtja őket).
Ez van szerintem azoknál is, akik mindig tök ártatlannak tűnnek, és egyszercsak megerőszakolnak valakit, elgurul a gyógyszerük és a sok elfjotás kiütközik, nem bírják tovább. Nálam egyelőre nagyobbak a gátlások, így ezt tudom kontrollálni, de nagyon nehéz kényszeresen mindent elfojtani.
A másik gondom a munkamánia, ha lehet annak nevezni. Mivel elcsesződött 12 évesen a társasági életem, teljesen csak a tanulásba temetkeztem, és annyira maximalista lettem, hogy eluralkodott rajtam a megfelelés, és máig minden gondolatom csak erről szól, az egyetemi tanulmányoknak (vagy diákmunkán a főnöknek) való megfelelésről. Csak mindent itt nem tudok elég részletesen kifejteni, de köszönöm az eddigi segítséget is.
És tényleg ne azt lássátok, hogy "mit nyafog ez itt", mert szembenéztem már magammal, rájöttem, hogy a változás magadban kezdődik, és hogy az életed a saját gondolataid teremtménye. 14 évesen még gyűlöltem a vilégot, amiért elrontott, egy-két év múlva tudat alatt tudtam, hogy csak én tudok változtatni, de még nem tudtam vele szembenézni, és utóbbi 1-2 évben rájöttem, hogy most már el kell indulnom, mert így nincs értelme élni.
Csak úgy érzem, hogy a semmiben lebegek, nem tudom, hogy induljak. Mert egy rakat pénzt nem tudok kifizetni a pszichológusoknak, úgy meg főleg nem, hogy nem tudom, lesz-e értelme. :/
válasza:Nem tűnik nyafogásnak, látszik hogy intelligens vagy és tényleg átgondoltad a problémát, de ezek nagyon komplex dolgok, amikkel küzdesz, itt a gyakorikérdéseken ezt senki sem képes megjavítani neked egy 4-5 soros üzenetben...ezek a problémák is fokozatosan hosszú időn át alakultak ki, és a gyógyulás is úgy valósulhat meg. Időt vesz igénybe.
Az igaz hogy a pszichológusoknak megvan az ára, de nem kell mindig hónapokig járni. Vannak problémák, amik önálló kezelésére meg tud tanítani a pszichológus néhány ülés után, a tiéd szerintem 4-6 üléses eset lenne, ami mondjuk hogy 44000-66000 Ft körüli összegből kijönne. Igaz, az is pénz, de a tényleg ennyire nagy problémát okoz mindenz az életedben, akkor talán megéri megpróbálni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!