Dolgozni kell 3 műszakban a soron, és csodálkoznak ha az ember drogos/alkesz lesz?
Ha az ember személyisége tutyi-mutyi, határozatlan, nincs önbizalma - akkor nem valószínű hogy ki tud alakítani párkapcsolatot.
Ha nem jött mér rá mit szeretne dolgozni, és már felnőtt - akkor marad a gyártósori meló (amit utál csinálni).
Ha ilyen gáz az egész élet, és semmi jó nem igazán várható - akkor a legcélszerűbb elmenekülni ez élet elől. Ilyenkor jöhetnek a drogok, vagy az italozás. A lényeg hogy kilépjünk ebből az életből - amit nem tanultunk meg megfelelően élni.
Más is érzi így? Volt aki megoldást, kiutat talált hasonló helyzetből?
11, Tehát a filmnézés, és a játékok lenne az élet értelme/célja?
Sajnos nekem ennyi elég kevés lenne. Az az élet amit meg szeretnék, az eléggé elérhetetlennek tűnik. Küzdeni, szenvedni évekig valamiért - aztán semmi garancia sincs rá hogy akkor bejönne az élet.
De legalább jó a humorod! ☺️
Ugyanmár ne légy így elkeseredve. Barátkozz, ismerkedj sorstársakkal. Vagy beszéld ki magad egy pszichologusnál.
Van akinek a pocsék érzést és a motiválatlanságot a nem megfelelő agyi kémia egyensúja okozza. Ezen segít a gyógyszer. Ne hidd azt hogy rajtad már nem lehet ez nem jó hozzá állás. Egyetlen dolgot kell tenned. Akarnod kell. És minden más magától jönni fog majd. Aztán amikor azon kapod magad hogy egy nap már nem ezekkel az ócska gondolatokkal ébredsz még talán te sem fogod tudni majd elképzelni miért voltál olyan szrul. Nem túlélni kell a napokat hanem megélni. Én kívánok neked sok sikert a gyógyuláshoz. Én megtaláltam az okot hogy miért muszáj jobban lennem ezért soha nem fogom feladni.
13, Ok majd igyekszem minél inkább + maradni 😃
Ez az hogy akarnom kéne, de hihetetlennek tűnik az - hogy utána minden jönne magától... (Ezt kéne kb elhinnem.) Az a bökkenő hogy ez nem derül ki addig amíg 1x ki nem próbálom. De ha rászánnám magam, akkor is nagyon sokára jönne erről visszajelzés.
Minden esetre minden úgy van ahogy van - és minden úgy lesz ahogy lesz.
Talán jobb ha elfogadom azt ami van, és megbékélek jobban önmagammal is.
A kérdés közben elégé világossá vált az is hogy hol vagyok megakadva.
Talán majd egyszer eljön az én időm is. Talán egyszer rátalálok az utamra.
Azért az elég nagy tévedésben van, aki azt hiszi, hogy az antidepresszáns ér valamit. 2 évig szedtem, és csak a mellékhatásokhoz volt ''szerencsém.''
Én rendszeresen piálok, és tényleg jobban érzem magamat tőle, bárki bármit mond. Drogoznék is, ha tehetném, de nincs olyan ismeretségem, hiába próbálkoztam. Látod, nekem még ez sem sikerül.
Ha gondolod, írj privátot, dumálgassunk. És ha van még füved, megkínálhatnál. :) (Mennyiért adod? :D)
Hihetetlen hogy évekig álomvilágban tartottam magam - és nem vettem észre hogy valójában egész-végig nem is akartam leszokni. Csak mindenféle kifogásokat kerestem/gyártottam hogy miért nem fog menni. Na de hát végül is azért nem ment - mert nem volt meg a kellő elhatározás.
A rehab az meg persze hogy nagy falat a hozzánk hasonló függőknek.
Hiszen általában egyedül vagyunk - a rehab meg igencsak csoportos foglalkozás.
Most a sok-sok év után rájöttem hogy csak akarnom kell. Végig csak az elhatározás hiányzott.
Így máris tudom mit kell tennem. Tudom milyen úton kell elindulnom. Végre valami amiben eléggé tudok hinni.
Én voltam a kérdező - és egyébként mindenkinek köszönöm a válaszokat! Nagyrészt igazatok volt - csak eddig valamiért nem láttam a fától az erdőt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!