Hogyan tudjam elfogadni, hogy hasznavehetetlen vagyok?

Semmiben nem vagyok jó, semmi nem megy. Életemben először 15 évesen dolgoztam, kirúgtak, mert mindent elcsesztem. Árufeltöltőnek is szar voltam. Nem mintha szívesen csináltam volna azt a melót, de túl akartam rajta lenni, mert anyámék azt szerették volna, legyen valami végzettségem.

Leejtettem a dolgokat, sok mindent rossz helyre pakoltam, a nap végén felmosáskor úszott minden, egyszerűen nem tudok figyelni semmire.

Öngyilkossági kísérlet, majd folytatnom kellett, újrajártam azt az osztályt, mint magántanuló. Gyógyszereket akkorra már javában szedtem. Majd megint diákmunka, az 50 méterrel arrébb levő boltban. Ott is ugyanazokat a hibákat követtem el. Szikével kellett kivágni az ásványvizeket a csomagolásból, persze, hogy kilukasztottam az üveget is.

Az egészből az lett, hogy újra öngyilkossági kísérletem volt, majd végleg ''eltiltottak'' a munkától.

Kapok támogatást, pénzügyileg nincs gondja senkinek sem. Ha már a szüleimmel élek, segíteni akarok nekik, amíg dolgoznak. Főzni tanulok már 1 éve, egy rakás zöldség már ki lett öntve, egy egyszerű levest nem tudok megcsinálni, ráadásul hatalmas a felfordulás ilyenkor, még csak összetakarítani sem tudom. Sokat veszekedtem emiatt anyámékkal, azt mondták, ne csináljak inkább semmit.

Magam után igyekszem elpakolni, de abból is csak a baj van. Nemrégiben vettünk egy új hűtőt, már most eltörtem az egyik polcot, a mosogatógépre ráejtettem valami edényt amíg pakolni akartam bele, az pedig behorpadt, sok tányért és poharat törtem össze az elmúlt 3 év alatt, amíg itthon voltam.

Sok vita van emiatt, de ha nem csinálok semmit, akkor meg az a baj. Nekem sem jó, hogy csak vagyok, de egyszerűen képtelen vagyok segíteni.

Semmi nem jön össze, pedig állandóan agyalok, hogy mivel lehetne jobb.

Folyton megkapom a nagyszüleimtől is meg a többi rokontól, hogy egész nap itthon henyélek, semmire nem vagyok hajlandó, és igazuk is van, de minden kudarcba fullad, akármibe kezdek.

Nem adom fel, ma is főztem, csak a kaját csesztem el, de nem törtem össze semmit, ez már félsiker. Jó lenne már valamit alkotni, aminek örülnének a szüleim, de nem megy.

Mit tegyek, hogyan fejlődjek vagy hogyan fogadjam el ezt?