Szerintetek meg lehet bocsátani a zaklatást?
Másfél évig jártam pszichológushoz egy számomra nagyon szimpatikus hölgyhöz. A terápiát az ő kezdeményezésére zártuk le, mert úgy érezte elakadtunk. Segített nekem másik pszichológust keresni, akivel folytathatom a közös munkát (ehhez a pszichológushoz járok még most is).
Az utolsó óránk nem pont úgy alakult ahogy én szerettem volna, sok megválaszolatlan kérdés maradt bennem. Először írtam neki üzenetet, amire válaszolt is, később további üzeneteket küldtem neki, amiket viszont már még sem nézett. Ez miatt nagyon dühös lettem rá és pár nappal a lezárás után elmentem az egyik munkahelyére, megvártam még kijön onnan és odamentem hozzá, hogy beszélni szeretnék vele. Sajnos csak pár percet tudtunk beszélni, mert azt mondta, hogy mennie kell. Ez volt az első eset, hogy zaklattam őt.
Második alkalommal az történt, hogy egy hónappal a terápia lezárása után kértem tőle üzenetben időpontot. Azt mondta, hogy sajnos nem tud adni, majd letiltott messengeren, telefonon és viberen. Ezek után eléggé összetörtem, továbbra is sok megválaszolatlan kérdés maradt bennem. Ekkor történt az, hogy elmentem arrafelé ahol rendelni szokott és megláttam a rendelőhöz közeli kávézó teraszán. Mivel egymaga ült egy asztalnál, gondoltam odamegyek hozzá, hogy beszéljünk kicsit. Ekkor már nem volt olyan megértő és türelmes velem mint első alkalommal. Azt mondta, hogy ha legközelebb is a szabadidejében zavarom, akkor meg fogja tenni a szükséges jogi lépéseket. Ezek után csak néhány szót tudtam vele váltani és elmentem onnan. Ez az eset már három hónapja történt, azóta nem kerestem őt sem személyes, sem elektronikus formában sem.
Tudom, hogy hatalmasat hibáztam, nem szabadott volna ezeket megtennem. Nagyon megkedveltem ezt a nőt és nem szeretném ha ezek után egész életemben haragudna rám azért amiket tettem. Az lenne a kérdésem, hogy ti ezek után képesek lennétek-e megbocsátani az illetőnek? Sajnos sehogy sem tudom neki elmondani, hogy mennyire sajnálom amiket tetem és, hogy soha többé nem fogok ilyet tenni, mert az megint zaklatásnak számítana.
Utolsonak nem megy az erto olvasas :D
A kerdezo mar elmondta neki es koszoni szepen nem ker belole!
Na ez a válaszod sokat elárul rólad a másik kérdésedben
/46 A kérdező kommentje:
Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy egyszer már csináltam hasonlót. A terápia lezárása után pár nappal odamentem az egyik munkahelyére, megvártam még kijön onnan és akkor odamentem hozzá. Beszélni szerettem volna vele, mert nagyon féltékeny voltam a többi kliensére. Velük azon a héten amikor nekem tartotta az utolsó órát személyesen találkozott, nekem pedig online tartotta meg. Kérdeztem tőle üzenetben is, hogy mi miért nem tudtunk személyesen találkozni, ha a többi kliensével meg tudta ezt tenni. Erre a válasza az volt, hogy csak így tudta megoldani, de én ezt nem akarom neki a mai napig elhinni. Fontos információ az is, hogy az eredeti utolsó óra időpontjában még csak online konzultációkat tartott, amit az én kérésemre halasztottunk el a következő hétre. És pont a következő héttől kezdett újra személyes terápiákat is tartani, de nekem erről nem szólt, pedig sokkal jobb lett volna vele személyesen találkozni, mivel hónapokig csak online láttuk egymást. Számomra nagyon sokat jelentett volna ha ezt az utolsó órát (másfél év közös munkáját) nem egy online órával hanem egy személyes találkozással zártuk volna le. Ha a többi kliensért hajlandó volt bemenni a rendelőbe, akkor úgy érzem engem is megtisztelhetett volna ezzel.
Ez a második alkalom pedig úgy történt, hogy aznap reggel írtam neki, hogy tudna-e adni időpontot, ő pedig visszaírt, hogy sajnos nem tud adni, javasolta újra, hogy keressek más szakembert és letiltott messengeren és telefonon is. Majd később viberen is, ezzel megszakítva velem teljesen a kapcsolatot. Ezek után krízisbe estem és újra feltámadt bennem a gondolat, hogy valahogy beszélnem kell vele. Ezért gondoltam elmegyek oda ahol rendelni szokott, hátha ott találom. A rendelőhöz közeli kávézó teraszán láttam meg őt, és ekkor mentem oda hozzá, hogy beszélni szeretnék vele.
Ez hosszúra sikeredett, de a történet így egész. Ennek fényében látható, hogy én sem vagyok egy angyal, nem mehetek csak úgy oda bárkihez amikor beszélni szeretnék valakivel, de nem láttam más utat kétségbeeséeemben a letiltások után.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!