Más is érzi néha, "hogy érkezik a sötétség"? (többi lent)
Figyelt kérdés
Tehát, én megtanultam az életben, hogy hullámhegyek, és hullámvölgyek vannak. Néha észre sem vesszük, és egy hullámhegy tetején lovagolunk épp, mert az ember hajlamos a jó dolgokat természetesnek venni. De aztán mindig elérkezik a pillanat, mikor szembejön velünk az a bizonyos "sötétség". Én ezt elneveztem "sötét vonat"-nak, ami egyszerűen nem várt pillanatban, néha pont a legnagyobb boldogság kellős közepén érkezik, és elszívja az ember életkedvét. Olyankor hiábavalónak tűnik minden, legszívesebben egész nap csak az ágyban fetrengenék, nincs kedvem semmi olyasmihez, amihez alapesetben mindig lenne kedvem. De van jó oldala is: Ha a "sötét vonat" végre tovább megy, akkor szinte feltöltődve folytatom a hétköznapokat. Szerintem ez az érzelem nem más, mint a kötelező rossz, ami kicsit lerombolja az embert, hogy utána feltöltődhessen. Más is tapasztalt más hasonlót? Ha igen, ti hogyan szoktátok átvészelni az ilyen sötét időszakokat? Nekem általában fél-egy-két napig szokott tartani, és kb havi rendszerességgel érkezik.2020. szept. 23. 17:16
1/5 anonim 
válasza:
válasza:Ezt én sötét felhőnek neveztem el, mert "láttam", vagyis éreztem, hogy jön, és ha nem adom ki a rosszat, akkor vonat lesz belőle, és váratlanul fog jönni.
2/5 anonim válasza:
válasza:Én inkább úgy érzem, hogy egy rablók által elfogott vonaton vagyok, ami sok helyen átmegy, de nem tudom értékelni mert se megállítani, se leszállni nem lehet róla.
3/5 anonim 
válasza:
válasza:Én picit másként gondolkodom. Azt hiszem számomra nem létezik sem hullámhegy sem hullámvölgy. Persze van amikor jobban érzem magam és van amikor lehangolttabb vagyok, de túl gyorsan változik, ezért nekem ez nem olyan hullámszerű, nem olyan mintha ezen a hullámon mennék le és föl. Inkább olyan mintha egy turmixban úsznék. Egy egyveleg, egy számítógépes zaj, egy rendezetlen valami, amiben haladok előre és össze-vissza úszok keresztül a sok, apró sötét és világos folton.
4/5 A kérdező kommentje:
Jó kis képek ezek. 3-as, akkor neked olyan lehet a "fent és a lent", mintha egy agyonhallgatott magnószalag A és B oldala már áthallással szólal meg. Alapvetően én is érzem néha ezt, de mindig van egy domináns érzelem. Ha mélyen elgondolkodom, és megkérdezem magam: most jól elvagyok, vagy kínlódok? Szerencsére álltanában a "jól elvagyok" válasz jön magamtól, viszont amikor rossz, akkor nagyon rossz. Annyira, hogy néha csak rárogyok az ágyra napközben, és képes vagyok azonnal ilyen sötét álomba merülni. Viszont mint mondtam, ezek a momentumok mindig feltöltenek. Mintha lemerülne a telefon, és a töltési folyamat iszonyú nyomasztó érzés lenne.
2020. szept. 23. 22:51
5/5 anonim válasza:
válasza:Igen, persze. Nagyon jó ez a megfogalmazás kérdező! 🙁
Én panikbeteg vagyok, szorongok mellette. Szóval nekem a rohamok nagyon random jönnek, van hogy hetente van hogy eltelik 2 honap csendben es egy semmis dolog kapcsán belobban. Ez nagyon ijesztő, nyomasztó érzés, mert tudom, hogy mindig itt jár a nyomomban es varja a megfelelő pillanatot, hogy lecsaphasson.
Nekem ez olyan, mintha egy alomcsabdaban lennék, amiben megall az ido, nincs ter, nincs semmi, csak a szorongas, a félelem, es a szomorusag, hogy nincs kiut.
Tenni nem tudok ellene, szép lassan valahogy kijovok ebbol es visszarazkodok a mindennapokba.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!