Lehetséges, hogy Borderline személyiségzavarom van, ha ilyen gyakran váltakoznak az érzelmeim?

Szóval, elég komplikált, amit érzek. Eddig azt hittem, hogy mániás depressziós vagyok, mert volt hogy napokig-hetekig csak rossz kedvem volt, utána ugyanannyi időre csak jó kedv. De most egy ideje már nagyon szélsőségesen váltakoznak. Például reggel felkelek, hogy tök jól vagyok, szép az élet, jól nézek ki, bármit képes vagyok elérni, jó ember vagyok, vannak emberek akik mellettem állnak, érdemes élni meg minden. Aztán eltelik egy kis idő, és nagyon hirtelen átvált az agyam, már-már annyira, hogy hetente egyszer-kétszer komolyan eltervezem, hogy öngyilkos leszek. Persze nem teszem meg, mert le is írtam egy papírra, és mindig nézem, és tudom hogy ez csak a betegség miatt van, és ne legyek hülye. Ilyenkor nagyon hirtelen teljesen másképp kezdek gondolkodni, képtelen vagyok már mosolyogni és kommunikálni is alig, csak makogni. Ilyenkor mindig olyan gondolatok jönnek, hogy te egy hülye sz.r ember vagy, miért élsz még egyáltalán, soha semmit nem vagy képes önállóan csinálni, mindenki jobb mint te, mások 100x többet elértek, mint te az életben, nem is nézel ki jól, egy dagadt sárga fogú alacsony sz.r vagy, senki nem is szeret igazán, soha nem lesz senkid az életben, soha nem fogsz semmit se elérni az életben, stb. Naponta általában ötször képes vagyok átlépni az egyikből a másikba, és sehogy nem tudom már kontrollálni, mármint azon kívül, hogy ne öljem meg magam, mert azt tudom, hogy csak a betegség miatt érzem. Hiába mondogatom magamnak, hogy elég, ne gondolkodj negatívan, elég volt már, akkor is bármit csinálok és bármivel foglalom le magam, az az állapot marad órákig, nem tudok kilépni belőle. Annyit még megfigyeltem, hogy este, amikor sötétedni kezd, akkor általában mindig belépek ebbe a negatív-depis ciklusba egy időre, és van, hogyha sokáig maradok fent, akkor sikerül végül pozitív lenni a nap végére, máskor marad úgy egészen lefekvésig. Reggel pedig általában mindig úgy kezdődik, hogy végülis tök jó az élet, és ez egy jó nap lesz. Pár kivétel volt azért, amikor egész délutánig csak feküdtem, mert nem volt erőm felkelni sem. Szerintetek ez az amire gondolok, a Borderline? És ezen akkor csak pszichiáter, gyógyszeres kezelés segíthet?