Egyszerűen azt érzem, hogy én sosem leszek boldog pusztán azért, mert nem nekem való a felnőtt kor, más is érez így?
Nincsenek nagyobb problémáim, egyszerűen csak azt érzem, hogy a felnőttség nem nekem való. 28 éves vagyok. Van munkám, teszem a dolgom, élem a normálisnak mondott életet... de nem érzem magam boldognak. És tudom, hogy azért nem, mert én csak gyerekként tudnám élvezni az életet. Nem azért, mert akkor csak játszanom kéne, meg nem kéne dolgozni, itt nem ezzel van a baj. Hanem a gyermeki agy/gondolkodás hiányzik. Amit csak gyerekként érez az ember. Teljesen máshogy éli meg a dolgokat, mint egy felnőtt. Éd ez így van rendjén. Egyszerűen személy szerint nekem nem megy, megvisel az élet... az, hogy már vannak rálátásaim dolgokra, a vilàgra... nagyon visszavágyom a gyerekkoromba. Folyamatosan nosztalgiázom... “honvágyam” van a múltba.
Na mindegy... gondolom ezt hívják depressziónak..
válasza:Nincs olyan ember, akinek eredendően nem való a felnőttkor. Olyan van, akinek nem sikerül felnőni, hanem csak kompenzáló látszatfelnőtt lesz, és ő is elhiszi, hogy ezt jelenti felnőttnek lenni. Gyerekfejjel felnőttként élni, az a borzalmas. Lehet, hogy nem ezt akarod hallani, de ha gyerekként szeretnél élni, akkor az valószínűleg azért van, mert az vagy (nem az értelmi képességeidre gondolok, persze). Ezzel sajnos manapság egyáltalánan nem vagy egyedül, de ha úgy 30-33 éves korodig nem adod fel, akkortájt a hasonló problémával közdőknek sokszor sikerül továbbhaladni a személyiségfejlődésben, több-kevesebb sikerrel. Mondjuk ehhez nem hátrány egy jungi analitikus terápia sem, ha van rá keret.
Nem ezt hívják depressziónak, de persze könnyen okoz depressziót.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!