Egy pszichológus tudna segíteni abban, hogyan kell az egyedülálló életet mentálisan kezelni?

Szóval a szűk lényeg annyi, hogy mivel tisztában vagyok saját magammal, és nem vagyok alkalmas kapcsolatra így nem is keresek.

Nem is vagyok kapcsolat függő, volt már több éves kapcsolatom is.

De így közel a harminchoz már ismerem magam annyira, hogy a negatív kép ami bennem van a kapcsolatokat illetően, szerintem egy 100 órás terápia sem tudná felülírni.

Esetemben a pozitív önkép stb nem megoldás, attól hogy az egekben van az egóm még nem feltétlenül tudok bízni, nem csak ezen múlik.

Ilyen és hasonló kérdések vannak bennem.

Szóval tudna e abban segíteni, hogy milyen módon viszonyuljak ehhez az élet stílushoz?

El tudná érni, hogy még ez a minimális igény egy társra, el tűnjön vagy legalábbis meg tanuljam kezelni és együtt élni vele?

Nem rinyálásból írtam ki a kérdést, mint mondtam volt dolgom több nővel, de sosem éreztem, hogy alkalmas vagyok a kapcsolatra több ok miatt is.

Én az a fajta ember vagyok aki nem áltatja magát, hanem elfogadja a nyers valóságot, így pont nem a rinyálás a lényeg, hanem a megoldást keresem.

Tudom kicsit paradox módon fogalmaztam de értelmetlen lenne regényt írni, a lényeg benne van.