37 évesen nem értem el semmit. Hogyan motíváljam magam? Van ebből kiút?

37 éves vagyok, sajnos az egész eddigi életemet végigkísérte a depresszió és szorongás. Sajnos ezért nem tudtam kialakítani azt az életet, amit szerettem volna. Kb 30 éves koromig voltak jobb és rosszabb időszakaim, de már szinte csak rossz van. Nem tudok önmagam lenni. A legközelebbi ismerőseim előtt is zavarban vagyok, szorongok. Nem tudok soha felszabadult lenni semmiben. Ettől még feszültebb és szomorúbb leszek. Van párkapcsolatom, szeretem is a páromat, de a kapcsolatban is szenvedek, mert ebben a beszűkült, szorongó állapotban csak egy tehernek érzem őt is. A dolgot nehezíti, hogy csak simán búvalbéleltnek és félénknek tartanak az emberek, pedig tudom és sokszor érzem, hogy az igazi énem egy vidám és vicces ember lenne, aki élvezi az életet, csak sajnos ez nagyon ritkán tud felszínre törni. Nagy ritkán vannak olyan napjaim, heteim, amikor ilyennek érrzem magam. Aztán visszaesek a gödör aljara. Voltam pszichologusnál is, többnél is, de sajnos nem igazám segítettek. A terápia nagyjából kimerült annyiban, hogy mozogjak és járjak közösségbe. Csak ugye sokszor még sima bevásárlás és a munka is kínszenvedés. Minden vágyam olyankor, hogy egyedül legyek és megpihenjek, lenyugodjak. Van egy 5 hónapos gyerekem is, akiert felelősséget kell vállalnom, tehát nagyon nem tudom hogy oldajam meg a problémáimat. Egyáltalán sikerülhet e valaha? Volt valaki hasonló cipőben? Ha igen, ki tudott jönni belőle? Nagyon örülnék az esetleges sikersztoriknak. Ezen felül, ha esetleg szakember olvasná az írásomat, aki tudna segíteni nagyon örülnék neki.