Reménytelennek érzem a helyzetemet. Van kiút?

Nekem a következő dolgok segítettek:

1.: akárhova is mentem, fülhallgató, a zenére figyeltem, vagy podcastokra nem létező dolgokról (star wars, harry potter stb).

2.: Találtam egy hobbit ami nem túl nehéz, de oda kell rá figyelni (fotózás nálam). Mivel ez arra erőltetett, hogy járjak ki, emberek közé, figyeljem a dolgokat más szemszögből, ahogy a lencse megfagyassza a pillanatot.

3.: Nem figyeltem másokra. Ők sem figyelnek rád. Senkit nem érdekel, hogy hogy nézel ki, milyen most a hajad, ruhád, cipőd. Sokat kezdj odafigyelni azonban a dolgaidra. Járj el futni, ha szégyenérzeted van miatta, ami nekem volt, akkor keress egy nyugodt, biztonságos, elhagyatott helyet, járj hajnalban, vagy este. Most ott a maszk is, ami segít, vagy kapucni ami eltakar. Természetesen fülhallgató valami pumped up zenével, ami erőt ad. Meglásd beindul az endorfin, jön a boldogság. Rendbe jön a sporttól a bioritmus is, nem csak az ágyban fogsz akarni mászkálni. Tindert Badoot kerüld el, hisz nem az a legokosabb dolog ismerkedni barátkozni, sokan a díszbabákat keresik. Ne félj senkit megszólítani, hisz akkora a világ. Lehet, ha nem sikerül, nem lesz belőle barátság, vagy több sem vesztettél semmit. Ne próbálj más lenni, mert ezzel csak igazi önmagad torzítod el.

4.: Azt sem kell elfelejteni, hogy a depresszió, és a szomorúság nem múlik el csak úgy, mint amikor kiömlik a tej, és feltörüljük. Próbáld meg úgy nézni a világot, mintha kívülről, egy ablakból néznéd az utcát. Jönnek-mennek az autók, buszok, emberek, de nincsenek jó vagy rossz hatással rád. Próbálj meg beszélni egy közeli baráttal, családtaggal, vagy pszichológussal, ha nem szeretnél velük bizalmas lenni.

Remélem segítettem, üzenj, ha bármi kérdésed lenne. Meghallgatlak.

Kérdező én is hasonló helyzetben vagyok.Próbálom magam lefoglalni, ami hétközben munkával megy is.De aztán jönnek azok a pillanatok, amikor mindent feladnék legszívesebben.

Járok pszichológushoz, sokat segített, és önismerettel is rengeteget foglalkozom.Ennek ellenére, mégis néha az önsajnálat fel akar emészteni, és nem látok kiútat.Én is sokszor alvásba menekülök, mert szinte nincs senki körülöttem.Persze tudom, hogy mit kellene tennem, hogx kellene cselekednem, emelt fővel menni előre.De mindig jön egy pont, amin nagyon nehezen tudok túljutni.

Egyébként 1# hozzászólónak igaza van.