Valaki érez még így?

Nekem is volt ilyenem. Hirtelen alakult ki, és folyamatosan velem volt. Pár nap után elmentem vele orvoshoz, mert már a tükörképemet sem ismertem fel. Medazepamot kaptam, ami 4 napon belül teljesen eltüntette a tüneteket. ~3 hónap használat után az orvosom azt mondta, hogy már abbahagyhatom a gyógyszert, így is tettem. Életem legrosszabb élménye volt az elvonás, olyan szinten elszakadtam magamtól, hogy azt hittem, meghaltam. Nem bírtam tovább, és újra szedni kezdtem a nyugtatót, kb egy évig még. Most nagyon lassan csökkentem az adagomat, már a felénél járok, és eddig egész jól megy. Csak nagyon ritkán van egy pici derealizációm, meg egyszer, mikor nagyon stresszes voltam, nem ismertem fel a hangomat, de ezek elmúltak. Biztosan tudod, de ezeket a nyugtatókat nem szabad sokáig szedni. A legjobb tanács egy deperszonalizációval küzdő embernek az, hogy próbáld úgy élni az életed, mintha minden rendben lenne. Próbálj nem tudomást venni az érzésről, ne kutakodj utána. Nagyon nehéz eleinte, de ha kitartóan csinàlod, akkor az agy egy idő után megtanulja, hogy minden rendben, és nincs szükség a deperszonalizációra. Ez egyébként egy disszociatív védekező mechanizmusa az agynak, halál közeli állapotban, balesetekkor gyakran előfordul. Úgy van "tervezve", hogy a veszély megszűntével elmúljon, csak mi páran hosszabb időre beleragadhatunk. De végül mindig elmúlik.

en inkabb azt ereztem hogy nem en iranyitom a sajat testemet valami atvette az uralmat..aztan gyogyszerekkel enyhult