Valaki érez még így?
Pánikbeteg vagyok már egy ideje, hangulatingadozásaim vannak és szerintem enyhe depresszióm. Az utóbbi időben viszont úgy éreztem, hogy eltávolodom magamtól. Viszont most úgy érzem teljesen kiestem. Olvastam róla,elvileg deperszonalizáció és azt írják elmúlik. De nagyon ijesztő és iszonyú fura érzés.
Valakinek volt már hasonló érzése, és ha igen elmúlt, mennyi ideig tartott?
Kérem valaki nyugtasson meg mert most tényleg elvesztettem önmagamat.
Lehet van valami az életedben, amit nem tudsz elviselni, hogy az életed része/ el kellnviselned/ vagy hogy van egy ilyen tulajdonságod, amivel nem szeretnél azonosulni (akár a pánikbetegség vagyba depresszió is lehet ez a tulajdonság) mert nem akarod elfogadni, hogybilyen vagy/lettél, vagy hogy az életed olyan amilyen, ezért szinte megtagadod magad és eltávolódsz saját magadtól.
Had tegyem hozzá, hogy semmi hozzáértésem a témához, csak elolvastam a kérdésed és ez jutott eszembe.
Ha eddig nem tetted, szerintem kérd szakemver segítséget. Nem vagy egyedül, nem kell egyedül harcolnod a démonjaiddal. Vannak szakemberek, akik számtalan hozzád hasonló embernek segítenek nap, mint nap. Ne félj szakember segítségét kérni. Ne add fel! Kitartás!
Igen, tényleg deperszonalizációnak hangzik. Az emberek nagy része tapasztalja élete során, több alkalommal is. Problémát akkor okoz, ha rendszeresen, heti vagy napi többször jelentkezik hosszabb időre is akár.
Okozhatja stressz, tünetként megjelenhet depresszió, PTSD, C-PTSD, Borderline személyiségzavar, stb. mellett is. De amúgy okozhatja alacsony/magas vércukorszint is, vagy dohányzás letételénél lehet elvonási tünet is.
Én általában veszek egy langyos vizes zuhanyt, vagy ha ez nem lehetséges akkor léteznek ún. "Grounding" technikák amik segítenek kijönni belőle (remélem jól írtam). Nem biztos hogy teljesen megszünteti, de segíteni fog egy kicsit legalább. Nekem eddig beváltak, gyermekkorom óta küzdök vele, a nap nagy részében fennáll nálam, tehát teljesen sosem vagyok magamnál. Kimondott gyógyszer nincsen rá sajnos, de a relaxációs technikák és persze egy terapeuta nagyon sokat tudnak segíteni. Ha kezelni tudják az alapbetegséget, akkor a derealizációnak is csökkennie kellene, vagy eltűnnie. Okkal történik általában, tehát kell lennie egy olyan helynek/személynek/szituációnak ami kiváltja. Ha ezt a kiváltó okot el tudod kerülni, akkor az már egy fél siker.
Majdnem harminc eve 17 evesen. Rossz lelkiallapotban voltam, ingerszegeny nyariszunet. Pasim nem volt, teljes nihil.
Es egy elmenybe annyira belelovaltam magam, hogy egesz nyariszunetben kisertett. Iskolakezdessel megszunt, egyszeruen el lettem foglalva.
Kirandultam ket ismerossel, es hallgattam oket. Es elkezdtem erezni, ahogy egy heliumos leggomb eltavolodik a foldtol, hogy eltavolodtam magamtol. Nem ereztem, hogy az ismeroseim az en ismeroseim. Hogy a budai hegyekhez kozom van. Az anyukam egy idegen. Barmire neztem, gondoltam, tavolinak tunt. Plane a karom, labam.
Szoval tudom, milyen. De magatol elmult.
De nem altatlak. Szorongas, panik utana is gyotort, es az husz eve gyogyszerszedessel oldodott meg. De ez az oruletbe kergeto erzes orokre eltunt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!