Miért élvezem, ha másik bántalmaznak vagy utálnak?

Régóta feltűnt, hogy engem örömmel, izgalommal, sőt, néha egyfajta elégedettséggel tölt el, ha mások bántalmaznak. Ez lehet fizikai bántalmazás, mint például ha valaki megüt engem, megsérülök, vagy szimplán elkezd vérezni az orrom. Volt már rá példa, hogy direkt provokáltam valakit, hogy erőszakosan lépjen fel velem szemben =p. Az alázás, alárendeltség szintén beindít, még fétisként is, bár nem élek aktív szexuális életet.

Paradoxonként fog hangzani, de én sokszor lenézem az embereket, bár nem tudom pontosan miért. Általában akkor szeretném, hogy bántsanak, ha valaki például nagyon megtetszik. Néha azt kívánom, bár ellenségek és szeretők is lehetnénk egyben. Azt is kedvelem, ha az emberek orrolnak rám valamiért, vagy szimplán utálnak. Nem a kibeszélős, furcsa dolgokat mondunk az illetőről típusú utálatra gondolok mondjuk. Biszexuális vagyok, legutóbb mindig megpróbáltam felhúzni a lányt, aki tetszett, például morbid humorral, vagy direkt bunkóbbnak, gonoszabbnak akartam látszani, mint amilyen vagyok. Visszafogott ember hírében állok egyébként.

Régebben utáltam a legkisebb fizikai fájdalmat is, mivel elég gyenge a fizikumom. Néha kaptam egykét taslit itthon is, azt is megalázónak tartottam, mert úgy hittem nincs joguk megütni, mivel nem adtam rá engedélyt. De egy más helyzetben úgymond "jól jöhetne." Nem igazán szeretem, ha hozzámérnek, pláne ha a hátamhoz vagy az arcomhoz. Nem a fájdalom az, ami vonz, hanem maga a szituáció, hogy kiszolgáltatott vagyok, vagy esetleg valaki látja és nézi, amint épp baleset ér. Szeretek törékenynek látszani, bár sajnos alkatilag nem vagyok teljesen az, de a sápadt bőröm és esetlen küldőm azért sokat segít. Nem sokszor szoktak ezek a dolgok egyébként megtörténni, mielőtt bárki megijedne, de tudom, hogy ez nem normális. 22/L