Borderline-osok, ti mit gondoltok erről, hogyan élitek meg?

Mindenhol arról beszélnek rólunk vezető tünetként, hogy rettegünk az elhagyatástól, és kétségbeesett próbálkozásaink vannak, hogy a valós vagy vélt elhagyatást elkerüljük.

Miért nem találok sehol semmit arról, hogy mi történik, amikor tényleg elhagynak egy borderline-os embert. Angol cikkek között is csak olyat találni, ami arról szól, hogy az hogyan épüljön fel a toxikus kapcsolatból, aki kilépett.

Nem tagadom, vannak 'csúnya' mechanikával rendelkező borderline-osok, de valahogy arról mindenki megfeledkezik, hogy nem minden borderline-os ugyanolyan. Sehol sem találok egy túlélő útmutatást, hogy hogyan éljem túl, ha az ember, aki a mindent jelentette számomra, akit mindennél jobban szerettem, kilépett az életemből.

Teljesen bénult vagyok és zsibbadt, egy földi pokol, amit minden pillanatban megélek.

Ti hogyan kezelitek az elhagyatást? Hogyan éltétek túl, ha elhagytak titeket?