Pszichológust kéne váltanom?

Üdv. 17 éves fiú vagyok,már régebb óta nem mozdulok ki így itthonról meg amikor nem vagyok itthon felveszek egy "szerepet" és úgy élem mindennapjaimat. Szorongásos vagyok,olyan két éve iskolaváltás után pedig kényszerek nagyon jellemzők lettek rám,mindent túlgondolok. Volt egy kapcsolatom olyan lánnyal,aki depressziós és azt hiszem borderlineos is volt. Mindent beleadtam nagyon sokat segítettem neki nagyon erős voltam mellette. Egy idő után nem ment és vége lett közöttünk mindennek. A kapcsolatom után úgy kezdtem magamat rávenni erre meg arra,hogy legyek bátrabb fogjak bele több dologba és ne otthon üljek. Sokszor láttam a volt barátnőmet és zavart,ha más fiúkkal volt. Egyszer betelt a pohár és újra felvettem vele a kapcsolatot és újra összejöttünk olyan hirtelen (fél év után nagyjából). Azt hittem változik valami dolog és sokkal jobb lesz a kapcsolat,mivel ő is kezdett kitörni a konfortzónájából,de néha néha zavart is,ha én otthon ültem ő pedig barátnőkkel ment ide oda. Az előző kapcsolatunkba belefáradtam,a mostaniba pedig hittem,hogy jobb lesz,de nem lett. Sokat próbálkoztam mindent megtenni nem volt már erőm beszélgetni semvele,sokszor akartam szakítani mindig mondta próbáljuk még meg húztuk az időt. Anyum és ő nagyon nagyon jóban lettek,akármi volt bedobta a hisztit engem ott hagyott a szobámban és anyumnak panaszolt el mindent a legjobb barátnője volt kb. Aztán szakítottam vele,anyám elvitt pszichológushoz (5ször voltam eddig,mindent elmondtam amiket így kérdett),mert én állítólag csúnyán beszélek vele és ideges vagyok mindig,de a pszichológusom megmondta a történetek alapján is ,hogy teljesen jogosan haragszom mindkettőjükre.

A kényszereim,a szorongásom,a kapcsolat minden nagyon megviselt így. Kapcsolatot sem akarok újat pontosan anyám hozzáállása meg minden miatt,mert úgy van mindenki,hogy én rosszul viselkedtem a barátnőmmel,de nem tudják a hátterét,hogy én mi mindenen mentem át érte és próbálkoztam.

A pszichológus csak szorongást állapított meg a kényszereket kevésbe,pedig nagyon jellemzőek (OCD tünetei nagyon erősen jellemzőek). Nem tudtam vele sosem így mélyebben beszélni a személyiségemet vitatjuk,a képességeimet meg a családon belüli dolgokat. A kényszerekkel nem is foglalkozunk pedig azzal is kéne. Ad nekem relaxációs videókat,meg annyit mond,hogy menjek a barátokkal lógják többet vegyem fel újra a kapcsolatot,de nem mond semmi ilyen mellékes dolgokat,hogy mit ajánl hogy bátrabb legyek vagy hogy csináljak ezt meg azt.

Gondolkoztam,hogy az OCD tünetei már pszichiáter esetei is. Anyámmal azóta sem tudok és nem is akarok beszélni semmiről mélyebben még ő haragszik rám mindenért.

Kellene egy pszichológus váltás/pszichiáter ?

Bocsi a sok-sok szövegért.Előre is köszi a válaszokat:)