Teljesen depressziós lettem ezek miatt a koronavírus ürügyén hozott értelmetlen intézkedések miatt és most már legszívesebben öngyilkos lennék. Van esély arra, hogy belátható időn belül ismét normális életet élhessünk?

A maszktól sebes és viszket az arcom. A hobbim az utazás volt, most nem tudok utazni. Világ életemben a legfontosabb dolog a szabadság volt számomra, most szinte mindenben korlátoznak. A jövedelmem jelentősen lecsökkent, alig tudok megélni. Semmihez semmi kedvem, pedig korábban állandóan csináltam valamit. A jövőt iszonyatosan sötétnek látom, nem akarok élni egy olyan világban, ami most jön. Ráadásul látom, hogy az emberek milyen szinten lusták gondolkodni, mindent elhisznek amit a média mond, mintha imádnának rettegésben élni. Ovis módra másoktól várják, hogy vigyázzanak rájuk és irracionális módon félnek. De én nem akarok így élni! Mindig is úgy éltem, hogy magamra számíthatok, sosem mástól vártam, hogy megcsináljon helyettem valamit. Látom, hogy mekkora átverés folyik, hogy a mennyire hülyére veszi a hatalom az embereket, akik gondolkodás nélkül mindent elhisznek, amitől a hatalomnak csak méginkább kinyílik a csipája és mégtöbb disznóságot megcsinálhatnak. Reménytelennek és kiszolgáltatottnak érzem magam, nem látom értelmét hogy éljek. A gyerekeim felnőttek, nincs szükségük rám, segíteni nem akarok buta, a hatalmat szolgáló embereknek, mert azzal szembeköpném magam. Lényegében elment a kedvem mindentől, mert reménytelennek látok mindent. Egyedül az vígasztal, hogy van pár ember, aki szintén látja, hogy mekkora átverés is ez az egész járványhiszti, de sajnos tenni senki sem tesz semmit, így pedig marad az hogy egyre kiszolgáltatottabbak leszünk. Bár biztos sokaknak jó ez, de én nem ilyen voltam. Aktív életet éltem, és sosem bírtam a korlátozást. Most ezt elvették tőlem, és nem látom, hogy bármikor is visszakaphatnám a régi életem. Így pedig nincs értelme élni.

Persze tudom, biztos lesznek bunkó trollok, akik majd olyasmit válaszolnak, hogy jobb is, de hátha nem érett meg tényleg a pusztulásra a világ és hátha van még pár jóérzésű ember is, aki lelket tudna önteni belém, amiért érdemes lenne élnem.