Állandó rémálmokat lehet valahogy kellemes álmokra cserélni? Már nem bírom.

A disszociáció az érzelmek, viselkedés, gondolatok, fizikai érzések és emlékek között normálisan fennálló kapcsolat (tudatos vagy tudattalan) megszakítását jelenti. A disszociáció természetes képesség, melynek célja a lelki vagy testi fájdalommal, stresszel szembeni védekezés, vagy annak elkerülése. Hétköznapi helyzetekben is előfordulhat, például amikor a mindennapi rutinhoz tartozó feladatokat úgy végezzük, hogy a gondolataink közben teljesen másfelé kalandoznak.

A trauma szempontjából azonban fontos és életmentő eszköz az elviselhetetlen fizikai és/vagy lelki fájdalom túlélésére. Ez a védelmező funkció többféle módon is segíti a túlélést: menekülési lehetőség a valóság kényszeréből, az emlékeket és érzéseket távol tartja a normál tudatállapottól, azt az érzetet kelti, hogy a trauma valaki mással történik, valamint kiiktatja a fájdalomérzékelést.

A disszociáció jelensége többféle módon nyilvánulhat meg a viselkedésben.

A kikapcsolás segítségével a személy mentálisan kilép a számára stresszes vagy traumatikus helyzetből. Ezek az „távollétek” általában rövidek és ritkák, és rendszerint nem szándékosak és tudatosak.

A leválasztás/elzsibbasztás lehetővé teszi a hétköznapokban szükséges cselekedetek végrehajtását anélkül, hogy azt megszakítaná, vagy megakasztaná a pszichés fájdalom. Így lehetőség van a fájdalmas érzelmeket egy „dobozba zárva elpakolni a szekrény aljába”.

A megfigyelés azt a jelenséget írja le, amelyről nagyon sok túlélő beszámol, miszerint olyan érzésük támad, mintha kilépnének a saját testükből, és az eseményeket külső megfigyelőként követnék, gyakran fentről szemlélve azokat.

A trauma részeinek egymástól való elválasztása, és elszigetelése (érzelmek, gondolatok, emlékek, fizikai érzések) lehetővé teszi, hogy a túlélőnek ne kelljen szembesülnie a traumatikus élmény teljes borzalmával. Gyerekkori abúzus esetén ez különösen nélkülözhetetlen a túléléshez, hiszen gyakran a szülő a bántalmazó, akitől egyébként fizikailag és pszichésen is függ a gyerek. Az egymásnak ellentmondó és összeegyeztethetetlen elemek (pl. szexuális visszaélés áldozatának és szeretett gyereknek lenni egyszerre) disszociáció útján való elkülönítése segít megőrizni egyfajta belső integritást.

Amikor a traumatikus élmény leválasztott és elzárt részei „léket kapnak”, akkor emlékbetörések, pánikroham vagy rémálmok fordulhatnak elő.

Szexuális visszaélés felnőtt túlélőinél különösen gyakran fordul elő disszociáció intim helyzetben. Sokan elvégzendő feladatokra gondolnak szex közben, nem képesek jelen lenni, gondolataik elkalandoznak, vagy „kilépnek testükből”. A gyerekkori túlélési stratégia alkalmazása felnőttkorban akadályozza az intim együttlétek élvezetét.