Mi értelme az életnek, ha nap végén annak adok hálát, hogy végre egy nappal kevesebb az életből?

Benne van a problémád:

V.Mózes 28-

64. És szétszór téged az Úr minden nép közé, a földnek egyik végétől a földnek másik végéig; és szolgálni fogsz ott idegen isteneket, a kiket sem te nem ismertél, sem a te atyáid: fát és követ.

65. De e nemzetek között sem pihensz meg, és nem lesz a te talpadnak nyugodalma; mert rettegő szívet, epedő szemeket és sóvárgó lelket ád ott néked az Úr.

66. És a te életed kétséges lesz majd előtted: és rettegni fogsz éjjel és nappal, és nem bízol életedben.

67. Reggel azt mondod: Bárcsak estve volna! estve pedig azt mondod: Bárcsak reggel volna! - a te szívednek rettegései miatt, a mellyel rettegsz, és a te szemeidnek látása miatt, a melyet látsz.

Mi az oka annak hogy ilyen vagy? Rossz dolgok történtek veled?

Nekem volt két nagyon rossz hetem, akkor voltam ilyen. De ne felejtsd el, hogy a rosszból is van kiút.

Segítséget kéne kérned szakembertől, hogy végre lásd az élet értelmét! Jobbulást neked, kitartás!

Nagyon el lehetsz keseredve ha így látod. Esősorban azt javasolnám keress fel egy pszichiátert, pszichológust. Fontos lenne h. szakember segítsen problémád megoldásában.

Próbálj meg valós emberekkel kommunikálni, kimozdulni magányosságodból. Érdeklődési körödnek megfelelő csoportokat keresni.

Az életnek mindig van értelme, fiatalon idősen egyaránt.

Ne a hátralévő éveket, napokat számolgasd, merj elindulni a saját utadon. :)

Szerintem fordítsd meg a dolgokat és annak adj hálát, hogy élsz. Nagyon sokan cserélnének veled, akiknek meg vannak számlálva a napjai, de ha te utálsz élni, akkor van lehetőséged távozni az élők sorából, csak persze ehhez bátorság kell és nem itt nyavalyogni.

Töltsd meg tartalommal először a perceidet, majd az óráidat és végül a napjaidat, mindjárt lesz miért felkelni és lefeküdni is.