Ennek a törvénynek mi értelme van, ha még kevesebb mérnök, orvos és informatikus fog végezni a felsőoktatásban?
Két adat:
1. 2010 és 2016 között a műszaki alapszakra járóknak a 40%-a egyáltalán nem szerzett diplomát és ott hagyta a felsőoktatást. 18% pedig még mindig nem fejezte be a képzést (még mindig csinálja fizetősön, vagy szakot váltott) Tehát mindössze 41% az, aki műszaki diplomát szerzett.
Eddig még nincs is olyan nagy baj, ugyanis más országokban is hasonló a lemorzsolódás műszaki területen. (bár ennél még mindig kisebb)
2.2016ban bevezettek, és 2018 nyarán először alkalmaztak egy kormányrendeletet, amely kimondja, hogy az a hallgató, aki a két félév alatt nem szerez 36 kreditet és 2,5-ös súlyozott átlagot, azt az felsőoktatási intézmény köteles önköltséges képzésre átsorolni.
Korábban csak annyi volt a kritérium, hogy a hallgató szerezzen a két félév alatt 30 kreditet. És ezzel a kritériummal hullott ki a műszakisok 59%-a 2010-2016 között a képzésből.
Az új törvény, amit idény nyáron alkalmaztak először, azt eredményezte, hogy 8ezer hallgatót átraktak önköltségesre, legtöbbjük orvosi, mérnöki, és informatikai szakra jár.
Ez talán még mindig nem tűnhet olyan súlyosnak, de 2019 nyarán a 36 kredit mellett már 2,75ös súlyozott átlaggal kell rendelkezniük az orvosi, műszaki és informatikai képzésben résztvevőknek, 2020tól pedig már 3.0 súlyozott átlaggal. Mindezek mellé bejön, hogy 2020tól csak az mehet felsőoktatásba, aki legalább egy emeltszintű érettségivel és középfokú nyelvvizsgával rendelkezik.
Nyilván ezek az új szabályok azt fogja eredményezni, hogy még kevesebben fognak felsőoktatásban tanulni, és még rosszabb lesz a diplomát megszerzők aránya.
Egyetlen pozitív hozadéka, hogy talán kevesebb olyan ember fog jelentkezni, aki egyáltalán nem odavaló. De biztos vagyok benne, hogy még ennek ellenére is jóval nőni fog a lemorzsolódási arány.
Néhány tapasztalat:
-Egyik ismerősöm tavaly végzett programtervezőként. 30an kezdték el a képzést és KETTEN diplomáztak időben.
-Másik ismerősöm mérnökinformatikusnak tanul. 200an kezdték el a képzést tavaly, és idén nyáron, tehát az első év után kb. 150 embert átvágtak önköltséges képzésre.
Tehát a kérdés: Ennek az új törvénynek mi értelme van, ha pont azokat a szakokat fogja megnyírni, amin így is nagyon kevesen végeznek? Még a kormány is évek óta arra próbálja ösztönözni a felsőoktatásba jelentkezőket, hogy ha már felsőoktatás, akkor mérnöki, orvosi, informatikus, mert nagy a munkaerőhiány ezekből. Mindenki tudta eddig is, hogy ezeken a szakokon kell a legjobban vért izzadni a diplomáért, ezeken van a legtöbb bukás és a legrosszabb átlagok is. Egy bölcsésznek ezután sem lesz sokkal nehezebb bent maradni(nem lenézés), de az orvosok, mérnökök és informatikusok csak úgy hullani fognak kifelé a rendszerből...
Nekem kicsit az az érzésem, hogy oda lett dobva egy csont az emberek elé a CEU üggyel, meg a Corvinus fizetőssé tételével, amitől mostanában hangos a média. És most a sok belpesti gazdag gyerek, (akik amúgy is kitudják fizetni a féléveket, ha önköltségesre kerülnek) tüntet, meg fel van háborodva, hogy úristen mi lesz a felsőoktatással. Csak épp megint rossz szempontból nézik, és megint nem a valósabb, több embert érintő problémával foglalkozik senki, mert nagyon ügyesen el lett terelve a téma.
"Másik ismerősöm mérnökinformatikusnak tanul. 200an kezdték el a képzést"
Hol?
Szvsz annak az okait kellene felderíteni, hogy miért nem diplomáznak le ilyen arányban azok, akik megkezdik a tanulmányaikat, mert ez csak tüneti kezelés. Értem én, mindenképpen fizetős irányba akarják elmozdítani a felsőoktatást.
Az nem érv, hogy nem oda való és azért nem fejezi be a tanulmányait. Lehet, hogy az eszük meglenne hozzá, de valamiért nem elég kitartóak, vagy csalódnak.
A felsőoktatás máshogyan működik, mint a középiskolák, gimnáziumok. A középiskolában, gimnáziumban minden pontosan meg van határozva, hogy melyik óra mikor van, a tanuló részese egy koherensebb közösségnek, amelyben zavartalan az információáramlás. A felsőoktatás olyan fokú önállóságot vár el, amit a jelek szerint a hallgatók többségének problémát jelent. Akkor ezt a problémát (is) meg kell oldani.
Azzal lehetne kezdeni, hogy készülne egy jó informatikai rendszer, amely megfelelő, méltó keretet ad a felsőoktatásnak.
Én még a Neptunt ismertem, az egy vicc volt (amikor én tanultam, akkor nehézkes volt, sok ember számára nem elég átlátható, nem elég egyszerű és külön mókás vonása volt, hogy távoli asztallal kellett bejelentkezni.) és olvastam mostanában is kritikákat róla. Nem technikai értelemben rossz, nem a programozóinak a hibája, hanem az alap koncepcióval van baj.
Egy szájbarágós rendszer kellene, amely végig tereli a hallgatókat az összes szemeszteren. Szükség lenne arra is, hogy az előadások mindegyike megnézhető legyen videón (vannak külföldön felsőoktatsi intézmények, szakok, amelyeket el lehet végezni csak ilyen módon, interneten keresztül). Aki nem tud ott lenni személyesen, vagy ott volt, de egy fontos részletre nem figyelt oda, az pótolhatná. A jó eszű, tehetséges, de kissé figyelemhiányos (majd kinövik) hallgatók sem szenvednének hátrányt.
# 2 Részben egyetértek veled.
De szerintem nem szájbarágósabb rendszer kéne. Nekem is nehéz volt hozzászokni a teljes önállóságra, amikor kezdtem a szakomat(szintén mérnöki, de én már végeztem szerencsére), viszont azt gondolom, hogy nagyon sokat segített a későbbi életemben, hogy már ott rá voltam kényszerítve az önállóságra.
A legnagyobb problémának én azt látom, és ezt egyetemi oktatók is mondták, illetve hallgatók, hogy a teljesen szétvert középiskolai rendszerben egyszerűen nem kapnak a diákok megfelelő alapot egy komolyabb szak elvégzéséhez. Gyakorlatilag alig fejlődik valamit a logikus gondolkodásuk a 4 vagy 5 év gimi alatt. És amikor odakerülnek egy orvosi/mérnöki szakra, akkor dönthetnek, hogy most bepótolják a lemaradásukat, és közben tanulják az új dolgokat+megfelelnek a nem éppen egyszerű követelményeknek, vagy otthagyják a szakot. Amennyiben az előbbi mellett döntenek, kemény első 1-2 év vár rájuk, amely alatt ugye a legtöbben buknak ki...
Egy megfelelő tanulmányi rendszer, amiben tényleg használható digitális anyagok/felvételek vannak az egyes tárgyakhoz, valóban rengeteget javítana a helyzeten szerintem.
De a kérdés továbbra is az, hogy ha nincs semmilyen differenciálás, és szinte ugyanúgy szigorítanak minden szaknak az államin maradási feltételein, amivel egészen biztos, hogy pont azokon a szakokon fognak sokkal kevesebben végezni, amelyeknek pont, hogy több szakembert kéne kitolni magából, akkor annak mi értelme van? Komolyan nem érzik, hogy ez gazdaságilag is mennyire kockázatos? Egy orvosi képzés 1millió ft körül van félévente, egy mérnöki 2-300 ezer ft, amit szerintem szintén nem sokan engedhetnek meg maguknak az átlagos magyar családok közül.
A másik veszélye a dolognak az, hogyha az egyetemek elkezdenek lejjebb adni a színvonalból csak azért, hogy ne kelljen annyi diákot átsorolni önköltségesre. Ez meg azt fogja eredményezni, hogy bár ugyanannyian fognak végezni, csak még gyengébb tudással...
Műszaki,infós,orvosi,természettudományos képzésen tényleg ki kell szórni a nem oda valókat.
Elég súlyos következményei lennének, ha egy átbukdácsolt diák kezdene el dolgozni: Leszakad a híd,többezer selejtesen megtervezett terméket gyártanak le,rossz helyen vág el az orvos valamit,rosszul készítik elő a laborban a mintákat stb.
Míg egy tömegszakon végzett ember (pl kommunikáció) igazából mindegy mit csinál.
"Egy megfelelő tanulmányi rendszer, amiben tényleg használható digitális anyagok/felvételek vannak az egyes tárgyakhoz, valóban rengeteget javítana a helyzeten szerintem."
Ott a pont!
# 5 És jelenleg te látsz ilyen problémát, hogy olyan sok rosszul képzett orvosunk, mérnökünk és informatikusunk lenne? Mert orvosi egyetemeket nézve bizony elég jó a színvonal Magyarországon, műszaki és informatikai képzésben néhány vidéki egyetemen talán gyengélkedünk, de ott sem lehet elmondani, hogy tömegével tolná ki magából az egyetem az alkalmatlan szakembereket. (az ismerősöm, akit írtam, hogy ketten végeztek időben programtervezőként, pont vidékre járt)
A másik dolog:
Akkor a tömegszakokon döntse el a munkáltató, hogy jó szakember-e az adott személy, míg egyéb hiányszakokon végzetteknél az állam döntse el? Egy orvos esetében még talán meg is értem a szemléletedet, de a leendő orvosoknak jelenleg sem könnyű dolog egyáltalán bekerülni egy egyetemre. Egy mérnöknél, informatikusnál viszont tapasztalatból is mondom, hogy nem lehet megmondani valakiről az egyetemi eredménye alapján, hogy milyen szakember lesz. Csak egy példa: egy multicég jelenlegi területi vezetője azon az egyetemen végzett, amelyiken én, 1 év csúszással. Nem gondolom, hogy nem lenne jó mérnök, ha ilyen pozíciót ért el.
Ez egy gazdasági modell.
Régen állítólag akit felvettek a kemény felvételi eljáráson, az javarészt el is végezte, mellé kötöttek szerződést vele, hogy legyen hol dolgoznia. Manapság alap, hogy szék sincs az egyetemen a felvettek nagyrészének.
Elhitették velük, hogy ez az utuk, szükség van rájuk és hogy jó lesz majd nekik. Még középiskolában is színötösök voltak, mosolyoghattak is a kitüntetésükkel a pódiumon.
Valójában sokuk tehet bármit, ha nincsenek jó információik, elvéreznek a számonkérésen. Pl. nem tudnak 30 másmilyen típusfeladatot 20 perc alatt megoldani, csak 25 alatt, mert egy utolsó, utcáról beesett alkalmatlan ember tanította őket, a szórótantárgyazásra kiemelt gyakorlatvezető helyett. Így már nem bírják olyan gyorsan nyomkodni a számológépet, mint egy koreai MMORPG játékos.
Tellnek az éveik, fizetik a pótdíjakat, az önköltségeket, albérletet és bagóért fejlesztenek szoftvert diákmunkásként, miközben veszik fel a hitelt.
A másik oldalnak ez egy aranybánya. Pedig már korábbról is volt nekik mindig orvosuk, mérnökük meg bejárónőjük. Lesz is, ha más nem ukrán, indiai meg szomáliai.
A nép egyszerű gyerekét lekötik az anyagcsere folyamatai, az ő baját a fokhagyma gyógyítja meg az imádság, az "őpízébű" nem lesz orvos csak "ájfon" lapostévé és Suzuki.
Az eddigi támogatások is hazugságok voltak. Eddig is átdobtak, kidobtak amennyit akartak, eddig is milliókat kellett fizetni, ha nem volt valaki szerencsés. Ha más nem, sok év után. Annyi volt, ha valaki feketén őstermelt a százholdas pagonyban és a haverjával íratott papírt, hogy 40 000 Ft-nál kevesebből élt. Kapot kollégiumi férőhelyet, hiába a ruhája többet ért rajta, mint 40 . Kollégiumban megszerezte az információkat és nem kellett utaznia, maradt ideje tanulni. Így lett a legtöbb hasonló diplomás vidéki 40-es.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!