Miért olyan nehéz elhinni, hogy "csak" kényszergondolataim vannak és nem téveszme?

Érdekes, kb mindennap kell valami, ami megnyugtat, hogy nem téveszmém van.

Ez rengeteg energiát felemészt, hogy ezen kattogok

Hát stresszes időszakban naponta... De általában délelőtt ezek erősek, ha lefoglalom magam elmúlik.

Általában az van, hogy ilyenkor arra gondolok, hogy jaj de régen gondoltam már ilyen butasagokra na és bumm újra jön... :D

Általában olyasmit ezek, amiket olvastam, hogy skizofréniában vagy bármiben, ahol téveszme van előfordul.

Bármit, amit olvasok erről a témáról, azon akár napokig (90%ban délelőtt) tudok kattogni és gondolkodni.

Tudom, hogy butaság és tisztában vagyok vele, hogy nem tudnám ennyire nyilvánvalóan megállapítani, hogy nem így van.

De még is szorongok.

Pl olvastam, hogy üldözéstől félnek, akkor sokáig attól féltek, hogy majd én is ezt fogom gondolni. Vagy, hogy hallucinálni fogom a dolgokat magam körül és akkor megszégyenülök. Vagy mi lesz, ha egyszer csak megőrülök és kárt teszek valakiben...

Lényegében bármi, amit valaha olvashattam a témában... Ha a lufi felfújása egy tünet lenne, attól is félnék.