Honnan tudhatom, hogy nem vagy őrült?

Az őrületnek is vannak kategóriái. De eleve a tévképzet is eléggé homályos fogalom. Van, akinek általános tévképzetei vannak, mondjuk azt gondolja, hogy ő Napóleon, és az FBI ezért üldözi, stb… Ez azért eléggé kimeríti a tévképzet fogalmát. Van, aki amúgy normális, pl. remek családapa/családanya, jó munkaerő, csak bizonyos területen vannak „tévképzetei”. Szükségszerűen a legtöbb ember ilyen, mert a legtöbb ember a világon hisz valamilyen vallásban. Ha van is egy igaz vallás, akkor is a többi vallás követőinek tévképzetei vannak. Hogy milyen szinten? Változó. Nehéz megítélni, hogy meddig szól a dolog egy hitről, és mikortól tekinthető tévképzetnek. Meg van, akinek egészen apró „tévképzetei” vannak. Pl. hogy a lítium akkumulátornak jót tesz, ha teljesen lemerítik. Vagy hogy a sakkban az A4 a legjobb nyitólépés.

Egy szintig nehéz megkülönböztetni azt, hogy valakinek tévképzete van-e, vagy egyszerűen csak rosszul informált, vagy az átlagostól eltérő nézete, véleménye van valamiről.

Az őrület valahol ott kezdődik, mikor valakinek a valóságról alkotott képe nem konzisztens mások valóságképével, vagy nem konzisztens önmagával. Erről meg a környezet azért elég jó visszajelzést ad. Betegség definíció szerint az, ami akadályozza az egyént az életfolyamataiban, vagy a hétköznapi tevékenységében, szociális kapcsolatainak fenntartásában, működésében. Persze a gond ott kezdődik, ha valakinek a környezet visszajelzéséről is téveszméi vannak, pl. mindenki idiótának tartja, de neki az a tévképzete, hogy mindenki felnéz rá a bölcsességéért.

Azért az elmebetegek elég nagy része tudja magáról, hogy ő beteg.

És tényleg vannak fokozatok. Az orvosok pedig ma már általában nem azon dolgoznak, hogy mindenkit teljesen "meggyógyítsanak", vagyis mindenkinek minden gondolata hasonló jellegű legyen - hanem azon, hogy ne legyenek olyan szándékaid, amelyek kárt okoznak magadnak vagy másnak.

A többi eltérés a gondolkodásban elfogadható.

Például a fekete macska babona nem igaz. Ezzel együtt általánosságban semmi problémát nem okoz - tehát nem kell azon dolgozni, hogy megszüntesd.

AZONBAN ha már olyan szintű, hogy problémákat okoz: tehát pl. leölöd a fekete macskákat, vagy ha meglátsz egyet, akkor azonnal visszafordulsz, akármit is csinálsz, és órákig dolgozol azon, hogy semlegesítsd a hatását - na, ez már komoly betegség, és foglalkozni kell vele.

"vannak fokozatok"

Ez alapján két (elnagyolt) csoporba tartozhat valaki:

- aki érzi, hogy valami nem stimmel, nem érzi jól magát, zavarja valami, szorong, depressziós, nem tud kezelni egy helyzetet, stb.

- és aki normális állapotként éli meg az állapotát.

Például egy paranoiásnak nem az a problémája, hogy úgy érzi, megfigyelik vagy üldözik, hanem meg van győződve róla, hogy valóban üldözik. A téveszméssel ugyanez a helyzet. Vagy egy szociopata sem éli meg problémásnak a saját személyiségét, valószínűleg nem is érti, miért akarják esetleg kezelni. Ők például nem fogják magukról azt mondani, hogy "őrültek", általában nehéz őket meggyőzni arról, hogy a fejükben van probléma.