Depressziós vagyok?

Ebbe a cipőbe én is belekerültem, szerintem valami ilyesmi tájékban, mint neked. 14 éves koromban eléggé el voltam vonulva a világtól, lehet, hogy depressziós is voltam, de antiszociális mindenképp. Nem értettem, hogy a korosztályombeliek mit miért csinálnak. Miért vesznek mindent poénra, miért csak a jelenre gondolnak, és miért nem tesznek fel maguknak önismereti kérdéseket. Nehéz időszak volt ez számomra, sokan kinéztek, én is vágtam magam alatt a fát, és amint hazamentem az iskolából, csak gépeztem, neteztem, meg aludtam. Elpocsékolt 2-3 év volt (vagy akár több is, de 13 éves korom előtt azért eseménydúsabb volt az életem), de még épp időben kaptam észbe. Pont annyi idős voltam, mint te. Elkezdtem rendszerezni a gondolataim, úgy döntöttem, hogy ez a semmittevős élet nem folytatódhat tovább. Tudtam, hogy ha nem szedem össze magam, az évek alatt csak jobban elsüllyedek. 16-17 évesen (még pont időben) felálltam a gödör mélyén és elkezdtem magamon változtatni: Kiépítettem egy olyan öltözködési stílust magamnak, amivel visszakaphatom az önbizalmam és a jó kisugárzásom. Osztálytársaimmal szemben is változtattam a kommunikációmon, és bár olyan nem lettem, mint ők, de valahogy megkedveltek (szerencsém is volt ebben). Elkezdtem álmodni, melyekből végül cél lett. Ezeket többnyire 18 éves koromra tudtam megvalósítani. Meg úgy általánosságban több embert ismertem meg, egyre több közegben kezdtem el mozogni, egyre jobban építettem fel a karakterem. Az elmúlt fél évben egy kicsit újra visszaestem a járvány és az itthoni projektjeim miatt, de még mindig önmagam vagyok 19 éves koromra. Nem vagyok elégedett mindenemmel, lehetnék még mindig több magamhoz képest, de örülök neki, hogy van most már életem, van amire büszke vagyok és bár kaptam a céljaim eléréséhez segítséget, még is úgy érzem képes voltam megdolgozni értük. Remélem nem tűnök egy nagyképű srácnak, csupán voltam (bár időnként visszaköszön) hasonló cipőben, amiben elvileg te is vagy. Időben vagy, nem késtél el semmivel se. Csak elkezdeni nehéz a változtatást, de mindenképp most kell összeszedned magad, mert bár utána is lehetséges, de az évek múltával egyre nehezebb lesz. Testvérem így járt, 30 éves és az egész életére az jellemző, hogy kismillió dolgot félbehagyott (amikor már kezdett befutni), miközben a személyisége is folyamatosan romlott. Kezdetben inkább csak csalódott, és depresszív volt, mostanra egy szörnyeteggé vált, lelkileg megroncsolta saját magát. Magának is hazudik és irigykedik arra, akinek sikerült valami. Nem dolgozik, nem tanul, és még a saját dolgaival se halad egyről a kettőre. Legyen ő számodra a tökéletes ellenpélda.

Illik egy depresszió leírásához ez, de a depresszió egy picit bonyolultabb dolog. Véleményem szerint elkellene menni szakemberhez, mert ebben a korban ezt millió dolog okozhatja, kezdve egy sima pubertástól az akár komolyabb mentális zavar kezdetéig. Mivel a probléma már láthatóan gátol téged a normális életben, ezért mindenképp szakemberhez kell fordulni.