Állandó szürkeségen hogy lehet túl jutni?

Már egy jó ideje folyamatosan rossz a közérzetem, letört vagyok, semmi nem okoz örömöt. Párom szerint olyan vagyok mint egy befásult vénasszony. Robot életmódban élek, minden nap ugyan olyan. El látom a feladataim, de ez ugye természetes mert én teszek itthon semmit a gyerekkel, kicsit sétálunk találkozunk egy két ismerőssel és el telt a nap. Igyekszek helyt állni mint anya, házi asszony és feleség, de úgy érzem ezt senki sem értékeli. Tudom hogy környezet változásra lenne szükségem, de nem tudom meg engedni magamnak, hogy utazgassak a csaladomhoz, a vírus miatt sem, na meg mert a párom nem enged, mivel ugye sokba kerül és hallani se akar róla. Párommal se felhőtlen a viszonyom, úgy érzem teljesen elnyom. Ha szóvá teszem akkor addig csavarja a dolgokat, hogy úgy tűnjön én vagyok az akivel nem lehet szót érteni.

Valószínűleg depressziós vagyok, már elég régóta, de nem szeretnék gyógyszert szedni, félek hogy rá szokok. Viszont ez sem mehet igy tovább. Mégis hogy lábalhatnék ki ebből a pöcegödörből?