Normális, hogy már a rossz időt várom? A hideget és a szürkeséget?

Besokalltam a kinti sertepertélésből. Unom, hogy folyton kényszerből kell csinálni valamit amíg jó idő van, még ezt elrendezni meg azt, naponta tonnaszám söpörni a faleveleket, betemetni a gödröket, amiket a kutya kiásott. Hogy fagyna már be az is, hogy ne tudná kaparni. Még gyorsan nagymosás, mert most még gyorsan szárad, közben amerre nézek, szemembe süt a nap és már ettől is hányingerem van. Most sem látom ezt a rohadt monitort sem, mert épp hátulról süti a nap az ablakból. Azt akarom már, hogy olyan cudar idő legyen, hogy ki se lehessen mozdulni, csak amíg nagyon muszáj. Meg a hülye öltözködés: Reggel öt kiló ruha, aztán két óra múlva meg lerohad az emberről. Lenne egész nap hideg oszt megvan oldva.