Hogyan gondolkodjak, hogy élvezzem a nyaralást?

Sziasztok!

Nagyjából 2-3 éve fokozatosan elvesztettem minden iránt az érdeklődésem és már nem próbálok semmi miatt "harcolni". Egyfajta tagadás alakult ki bennem mindennel szemben. Önbizalmam gyerekként sose volt, legfeljebb próbáltam "nagylegényként" viselkedni és menőnek tűnni a többi gyerek szemében, de közben reszketve igyekeztem megfelelni a véleményüknek. Mostanra már semmi sem okoz örömet és azt veszem magamon észre, hogy ösztönösen igyekszem elzárkózni a világtól, és egyfajta második valóságban élek, sorozatokat nézek, írok, olvasok, videójátékokat játszok, de nem azért mert szeretem, hanem a valóságban az agyam képtelen létezni. Édesapámmal is ha kint dolgozunk vagy csinálunk valamit a fejemben állandó jelleggel kitalált szituációkat, történeteket gyártok, mert másképp borzasztó életundort érzek.

Eléggé eltávolodtam a barátaimtól is, ha hívnak valahova máris keresem a kifogás, hogy miért nem tudok menni. Ha mégis hirtelen felindulásból elmegyek, csak azt látom, hogy a másik embernek is milyen szerencsétlen, értelmetlen az élete csak ezt nem fogja fel. Szerelmes az ég tudja mióta nem voltam, amióta rájöttem hogy leszbikus vagyok és hogy a vallásom és a családom szerint ez egyenes út a pokolba, tudatosan eltemetek minden ilyesmi érzést magamban és kerülök mindenkit akihez egy kicsit is vonzódok.

Na már most,kérdésre visszatérve, tudom hogy nagyon nem jó ez így és akarok változtatni, de képtelen vagyok rá. Jövőhéten szüleimmel nyaralni megyünk a család egy barátjához, és szeretném jól érezni magam, megragadni a lehetőségeket, magam mögött hagyni ezt az egész búskomorságot.

De akárhányszor próbálok kimászni ebből a gödörből amit magamnak ástam, mindig visszaesek.

Szerintetek hogyan tudnék máshogy állni a dolgokhoz? Ha csak rövidtávon is, de ti hogyan tudjátok boldognak tettetni magatokat?

Köszönöm a segítséget!

18/L