Lehet az depressziós, aki jól is tudja érezni magát?

Nem sajnáltatni szeretném magam, csak próbálok rájönni az érzéseimre, hátha van valakinek valamilyen tapasztalata. Alapvetően eléggé introvertált vagyok, vannak barátaim, de nem feltétlen igénylem a társaságot és eléggé magamba forduló ember vagyok. Ha volt valami bajom, inkább magamban tartottam, mert szégyelltem elmondani a barátaimnak vagy a családomnak. Az utóbbi egy-két évben mindig hangulatingadozásaim voltak. Volt hogy pár napig teljes letargiában voltam, a következő pár napban meg teljesen jól, és ezek váltakoztak állandóan, de nem foglalkoztam vele igazán, mert mikor jól voltam, akkor azt gondoltam, hogy ez a letargia csak épp akkor megtalált, de állandóan visszatért akkor is, ha éppen semmi bajom nem volt. Az utóbbi fél évben azonban állandóan levertnek érzem magam, sose voltam egy társasági ember, de mostanában kifejezzen idegesít, ha egyáltalan hozzám szólnak otthon. Viszont azért nem gondoltam, hogy depressziós vagyok, mert ha emberekkel vagyok, akkor általában nem gondolok arra, mit érzek, és jól is tudom érezni magam, tudok nevetni. Mások előtt nem szeretem kimutatni az érzéseimet. De mostanában ami miatt feltűnt, hogy lehet mégis van valami bajom, hogy mindennel szemben érdektelen vagyok. Régen szerettem olvasni, zenélni, kreatívkodni, sorozatozni. Most már semmihez sincs kedvem egy hónapja nagyjából, még sorozatozni se, amihez nem kell semmi gondolkodás vagy kreativitás. Ha próbálok olvasni, akkor öt perc után megunom és nem is tudok figyelni. Naphosszakat és órákat üldögélek magamban és csak gondolkodom vagy bámulok magam elé, néha elmegyek sétálni, mert ettől függetlenül unatkozom az állandó semmittevéstől. Mikor felkelek, akkor csak azt várom, hogy elteljen a nap, és nem érdekel semmi, mintha nem is lennének érzéseim. Szerintetek ezek lehetnek a depresszió tünetei? 21/L