A pszichiátriai farmakológia teljesen el van baltázva?
Antipszichotikumokat, kedélyjavítót, paranoid személyiségzavar elleni gyógyszert szedtem. Tavaly augusztusban orvosi felügyelet mellett leálltam velük. Az oka, a mellékhatások:
- dagadt disznóra híztam, odalett az önbecsülésem, folyton azt néztem a tükörben, hogy milyen szánalmasan nézek ki
- hajnal kettőkor feküdtem le, egy, de inkább két órát forgolódtam, mire el tudtam aludni
- viszont egyre később keltem, először csak tízkor, majd tizenegykor, délben, végül volt már olyan, hogy délután kettőkor, és a fejemet is alig bírtam felemelni, mert visszazuhantam az ágyba
- emiatt elvesztettem a munkámat
- a párom elhagyott, mert kába voltam és nem mentünk már soha sehová, és még a libidóm is elmúlt
- az anyagcserém szinte megszűnt, három naponta jártam vécére
- állandóan éhes voltam, az utolsó szem tojást is megfőzte ma hűtőből éjjel egykor
Miután leálltam a gyógyszerrel:
- három hónap alatt tizenöt kilót fogytam, remekül nézek ki
- legkésőbb tizenegykor lefekszem, egy pillanat alatt elalszom, hétvégén sem alszom reggel nyolcnál tovább
- novemberben szereztem új, remek munkát
- a másik nem elkezdett nézegetni, és én is őket
- kiváló lett az anyagcserém
- alig eszem, viszont bármit ehetek, olyat is, amire előtte ránézni sem volt szabad, és még sem hízok, csipszezek, csokizok, fagyizok, nem hízok
Viszont szarul vagyok. Eléggé. Már azon gondolkozom, hogy végrendeletet írok. Mindentől ideges vagyok, szorongok, stresszelek, rettegek, visszatért a paranoid személyiségzavar, ha csak leparkol egy kocsi a ház előtt, már arra gondolok, hogy valami rossz szándék vezeti.
Az orvos gyógyszer akar. Mondott kettőt, hogy nézem meg őket. A harmadik mondat mindkettőnél, hogy alvászavar, étvágynövekedés, bágyadtság, szexuális zavarok, stb. Azt mondja az orvos, hogy középutat kell megtalálni, vagyis olyan gyógyszer, aminek nincsenek ilyen szélsőséges mellékhatásai. De láthatóan az évek alatt ez nem sikerült. Azt fogjátok írni, hogy gyógyszert kell váltani, orvost kell váltani. Nagyon sok gyógyszer kipróbáltunk, a helyzet mindig ugyanez. Az orvos is másik már, és a város egyik legkiválóbb pszichiátere.
Nagyon el vagyok keseredve. Úgy érzem hamarosan vége lesz.
válasza:
válasza:Ez egy rettenetesen nehéz témakör sajnos. A gyógyszereknek vannak mellékhatásai, ezt sajnos nem lehet kikerülni, maximum találni egy olyan gyógyszert ami a többihez képest kevesebb mellékhatással jár.
A pszichotikus zavarok pedig duplán nehezek kezelés szempontjából, az antipszichotikumok sok mellékhatással járnak, de szükségesek, mert nélküle visszatérnek az alaptünetek, amik később súlyosbodhatnak.
Biztos vagyok benne hogy számodra ez teljesen szélmalom harcnak tűnik, ha szeded a gyógyszereket akkor a mellékhatásokkal kell megküzdened, ha nem szeded akkor pedig az alapbetegségekkel. De sajnos itt mérlegelni kell, hogy melyik jár kevesebb hátulütővel. Viszont, ha meg szeretnétek találni a dokival a számodra megfelelő gyógyszereket akkor az egy jó hosszú folyamat lesz, nem lehet előre tudni hogy milyen mellékhatások fognak nálad fellépni. De sajnos azok a dolgok amiket leírtál az összes ilyen gyógyszernél lehetséges mellékhatások, és nagyon sok ember aki szedi ugyanezekkel néz szemben, szinte kikerülhetetlen. Esetleg az még egy lehetséges út hogy utánanézel azoknak a gyógyszereknek amik a legnagyobb sikert érték el a betegek körében, akár neten is, majd ezt előhozni a dokinak. Minden mellékhatástól nem fogsz mentesüli, a lényeg a mellékhatások csökkentése lenne.
A te esetedben a baj az, hogy veszélyes lenne teljesen elhagyni a gyógyszert, mert nagy rá az esélye hogy ki fog újulni a betegség, mint ahogy történt is. És azért valljuk be, a paranoia minden csak nem jó. Tudom hogy milyen folyamatos halálfélelemben élni miatta, és tényleg nem egy leányálom.
Ha gondolod akkor szívesen segítek, és utána keresek neked pár lehetséges gyógyszernek, ha úgy van. Dokinak ajánlásnak fel lehet dobni legalább.
válasza:antidepresszáns, antiepileptikum, antipszichotikum, szorongásgátló: neked orvos írta fel ezt a katyvaszt? Párhuzamosan is szedted őket? Mert akkor gyógyszerkölcsönhatás. Voltaképpen mi bajod van? És elegendő ideig (legalább 3 hét) szedted az antidepresszánsokat?
Ha unod a gyógyszert, sport, jó párkapcsolat, pszichoterápia.
Nem tudom már, hogy milyen kombinációban szedtem őket, ez az évek alatt felírt gyógyszerek felsorolása. Az utolsó kombináció Dulsevia, Tegretol és Ripedon volt, megkerestem egy ambuláns lapot. Ezt a hármat fokozatosan csökkentette, az említett mellékhatások miatt. De semmit nem használt. Végül mikor tavaly augusztus legvégén közöltem, hogy nincs tovább gyógyszer, akkor mondta, hogy lefelezi. Mire mondtam, hogy nem fele, semmi. Szépen lassan elkezdtem leállni, két hét alatt visszaálltam a normális alvásra, három hónap alatt pedig az ideális testsúlyra, szinte csodaszámba menően visszanyertem a megfelelő alkatomat, a legvégén már egészen rémesen néztem ki külsőre. Egy darabig jó volt, majd jött a vírus, a vírussal a munkahelyi bizonytalanság, azzal meg jött a paranoia. Ha beírod a keresőbe, hogy "paranoid személyiségzavar", a tünetek kilencven százaléka igaz rám. Például ez itt:
A paranoid személyiségzavar és a paranoia leírása is egyezik velem, s bár nem nagyon közölnek diagnózist, vagy nem fogtam csak fel, a paranoiát mindig emlegeti.
válasza:Nem azt mondom, hogy gyakran, de néha elküldtek laborra, nem volt gond a májammal. Van pszichoterapeuta is, pontosabban most csak ő van, hiszen gyógyszer nincs. Az a bajom, hogy láthatóan bármelyik gyógyszer szedem, annak jelentős mellékhatásai vannak. Melyik kezemet vágjam le? Ha gyógyszert szedek, akkor nem vagyok paranoid, nyugodt vagyok, teljesen halvérű, nem tud felhúzni semmi, nincs stressz. De akkor önkép zavarom van a dagadtság miatt, a másik nem rám se néz (mert azért azt ismerjük be, a külső nézi először mindenki), meg ugye alszom.
Melyik a jobb? Ha élem a nyugodt gyógyszeres életemet, úgy, hogy előbb-utóbb menthetetlenül el fogom megint veszíteni a munkámat? Vagy gyógyszer nélkül, de akkor meg legyűr a betegség, és az lesz a vége, hogy megtámadok valakit, mert azt fogom gondolni, hogy az életemre tör? Ettől még nagyon-nagyon messzi vagyok, de semmi sem zárja ki, hogy ez annyira súlyosodik, hogy egyszer ez fog bekövetkezni.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!