Hogy tudtok pszichológusnal beszélni?

A sírás pszichológusnál szerintem teljesen természetes, hozzá vannak szokva. Én is úgy mentem először hozzá, hogy na én biztos nem fogok senki előtt sírni, aztán 10 perc múlva már bőgtem is.

Én se tudtam soha senkinek beszélni a problémáimról, de ott valahogy természetesen jön. Szerintem a legtöbb pszichológus őszintén érdeklődik, és segíteni szeretne, ez nagyon sokat számít. Szinte bármit mondhatsz nekik, nem fognak elítélni, meghallgatnak és megértenek. Ha pedig valamiről nem szeretnél beszélni, akkor megmondhatod nekik nyugodtan, hogy még nem állsz készen rá, nem fogják erőltetni. Szerintem próbáld meg, elmész egy alkalomra, sírsz egy kicsit ha úgy van, na bumm, aztán ha nem érzed a dolgot, akkor nem kell újra menned, ha nem akarsz.

Amikor en mentem eloszor, annyira ketsegbe voltam esve, hogy nem erdekelt, ha esetleg sirok elotte. Fel voltam erre keszulve, zsepi nalam, elokeszitve. A pszichologusnal vegul nem sirtam, ami azert meglepo, mert akarhanyszor beszeltem a tortentekrol masoknak, nem tudtam siras nelkul megtenni.

Eloszor feltem en is, mert azt hittem, komplett idiotanak fog tartani. Ezt mondtam is neki, a valasza: nem erdekes, hogy ki mit gondol, az erzesek a fontosak. Erzeseket nem kerdojelezunk meg. Nekem ez nagy tanulsag volt. A pszichologusom azota is tartja magat ehhez.

Nekem is volt olyan, amirol nem akartam beszelni. Nehanyszor feljott a tema,mindig mondtam, hogy errol nem beszelek. Tiszteletben tartotta. Viszont egyszer megkerdezte, hogy miert nem szeretnek errol beszelni. Ekkor bennem attort valami, es megertettem az okat. Igy elmondtam neki olyat, amit 20 ev alatt soha senkinek nem mondtam el. Kb. 10 honapja jartam hozza. Nekem ennyi ido kellett hozza.

Nekem az a tapasztalatom, hogy hagyjak, hogy a magadban tempojaban nyilj meg, tudjak, hogy a bizalom nem ot perc alatt szuletik.