Mit tegyek, már nagyon a kiborulás szélén állok?

17 éves vagyok, gimnáziumban járok. Általánosban még nagyon jó tanuló voltam. Napi 10 perc tanulás elég volt, hogy megtartsam a 4,5 feletti átlagomat. Ezen kívül a tanárok számos más feladatot is bíztak is ránk, nagyon sok versenyben (megyeiekben is) eredményesen szerepeltünk. Azután jött a továbbtanulás, a szüleim nem engdték, hogy olyan gimibe menjek, amire akarok. Ragaszkodtak ehhez. Az első 2 évem még jó is volt. Bekerültem egy nagyobb társaságba, sok jó barátom van. De erre az évre minden összejött. A 11.et és a 12.et a tanulásra akartam szánni, a sikeres felvételi miatt. Azonban megint jött egy verseny, amelyre nagyon sokat kellett készülni. Napi szinten átlagosan 5-6 órát is foglalkoztam vele, így a tanulásra nem nagyon maradt idő. Ezért mindig korán keltem (fél 4, 4 körül), hogy meg tudjak tanulni. DE volt olyan Olyan is volt, hogy időm se volt aludni. A szüleim nem nagyon értékelték, mivel ez nem kfejezetten tanulmányi verseny, így pontot sem vihetek vele. A jegyeim folyamatosan romlottak most átlagban 4es vagyok, tehát van pár tantárgy, amiből rosszul állok. Ezt tetézte, hogy egy nagyon kedves barátomat vesztettem el egy balesetben a múlt hónapban, ráadásul még az egyik hétvégén meg is támadtak az utcán, amikor a tanáromtól jöttem hazafelé. Sosem féltem úgí, mint akkor. Ez teljesen kivágott, orvoshoz jártam, nyugtatókat szedtem, amelyeket a mai napig nem tudom letenni. Sokszor gondolok olyanokat, hogy semmi értelme ennek a nagy hajtásnak, sokkal szívesebben végeznék el egy szakmát, ami érdekelne is, persze erről a szüleim hallani sem akarnak.