Semmi nem sikerült az életemben. Egy örök vesztes vagyok. Van értelme ezt folytatni?
Gyerek koromban rengeteg versenyen voltam és sose nyertem semmit. Nincs olyan dolog amiben nyerhettem volna.
Szüleim nagyon szigorúak, sokszor kikaptam. (nem vertek, csak csúnyán le lettem szidva)
Semmihez nem maradt önbizalmam. Igazából barátaim sincsenek. 20 éves vagyok és egy sört nem merek meginni azokkal akik barátkozni szeretnének velem, mert félek a szüleimtől hogy mit fognak szólni hogy iszok egy sört. Eddig 2 alkalommal voltam buliban, de azon is csak féltem hogy mit fognak szólni otthon ehhez. Nem tudtam jól érezni magam.
Iskolában is ha nem ötöst kaptam hanem mondjuk négyest volt hogy nem mertem elmondani otthon!
Szerelemben se vagyok sikeres. Eddig 3 lányba voltam szerelmes de mind a 3 viszonzatlan volt sajnos.
Iskolában sokszor gúnyoltak, mert alacsony voltam nagyon. Jópárszor meg is vertek az iskolában.
Ha elkezdek valamivel játszani akkor abban is mindig csak veszitek. Nem sikerül nekem semmi.
Kívülről nem látszik semmi, mert bolgonak tűnök, másokat deritek jobb kedvre, de belül nem ez van.
Itt vagyok 20 évesen és nem tudok 1 olyan dolgot mondani amire azt mondhatom hogy ez jó volt, erre büszke vagyok.
Felmerult bennem a kérdés, hogy ha eddig semmi nem volt jó, akkor ha ezek voltak a legszebb éveim, biztos érdemes várni a többire? Van értelme ezt folytatni?
Átérzem a történeted. Nekem az segített, hogy választottam egy olyan szakmát magamnak, amiben hasznos vagyok és szeretem csinálni.
Hidd el, ha valami ilyen történik veled, vagy találsz egy olyan hobbit, amit nagyon szeretsz és jó vagy benne, elindulnak a változások. És ha változol, sok dolog helyrejön. A párkapcsolat szintén ;)
20 éves vagy. Lehet, hogy a szüleid elmondják, mit tegyél, de már elég nagy vagy ahhoz, hogy önállósodj tőlük, főleg azokban a dolgokban, amiket leírtál. Itt ki kell állnod magadért.
Nem vagy vesztes, csak most azt hiszed. Azt hiszed, mert talán nem találtad meg önmagad, és nem tudod mihez kezdj.
Hány olyan ismerősöm volt, aki szintén nem nyert versenyeket és megtalálták az életben azt a dolgot, amivel tudnak foglalkozni, és jók is ezekben a dolgokban.
Fel a fejjel :). A legszebb éveid pedig nem eddig voltak, azok még csak most következnek, hidd el nekem.
Kicsit oldanod kellene magadban a stresszt, és a megfelelési kényszert. Meglátnád, hogy egyből jobban megy minden!
Az élet nem arról szól, hogy meg kell felelnünk mindenkinek. Valamilyen mértékig meg kell, de tökéletesen ez sose fog menni. Magadnak kell megfelelned elsősorban, az viszont fontos. Sajnos sok embernek úgy próbálunk megfeleni, hogy nem is lehet, vagy számunkra az valami rosszat jelent. Ezeket el kell engedned, ez a boldogabb élet titka. Nem megy egyik napról a másikra, de meg kell tanulni ezt.
Az élet nem arra van, hogy búskomoran éljünk. Boldognak kell lennünk! :) És a boldogság egy jelentős része ott kezdődik, hogy eldöntöd, hogy boldog leszel, és teszel azért, hogy ez meg is valósuljon!
Az életet mindig érdemes folytatni, sosem szabad feladni! A feladás nem megoldás, csak egyfajta menekülés a probléma megoldása elől. Ennek a problémának van megoldása, ezért is kell megoldanod!
Amúgy meg ki tudja? Lehet élsz 80 évet és sikeres leszel. Az eddigi 20 éved alapján nem lehet kijelenteni, hogy örök vesztes vagy. Hidd el, a dolgok jobbra tudnak fordulni!
Még csak 20 éves vagy
Ez az örök "vesztes" duma meg az amerikai hulladék tinédzserek között divat a focipályán amikor is a nagylegények lealázzák a náluk kisebbeket meg csicskáztatják az iskolában
Mindenki jó valamiben csak meg kell találni miben
Nem háborúban vagyunk, hogy vesztesek legyenek
Még nem késtél el. 20 évesen még előtted a világ, van aki 60 évesen vagy akár később találja meg mit szeret csinálni.
Az élet egy kerék, egyszer fent, egyszer lent, most lent vagy de csak rajtad áll hogy felküzd magad.
A szüleid sajnálom hogy ilyenek, nagyon merevnek tűnnek a leírásodból, de 20 évesen most már rajtad áll az életed, keress munkát és pénzt hogy el tudj költözni otthonról mielőbb, úgy nyilván csökken a befolyásuk rajtad.
Mindemellett nagyon fontos hogy találd meg azt ami boldoggá tesz, ez lehet egy hobbi, egy ember, bármi, de meg kell találnod és kitartani mellette. Hogy ezt megtaláld keresned kell, próbálj meg minél több mindenre igent mondani, és ismerkedni. Lehet hogy nehéz, de megéri megpróbálni. Ha sört nem ihatsz meg azokkal akikkel szeretnél mert félsz az otthoniaktól az nem jelenti azt hogy teljesen el kell vágnod magad. Igyál alkohol mentes sört és mondd azt hogy vezetsz vagy csak szimplán hogy nem szereted az alkoholt, ez egyáltalán nem gáz.
Ki kell törnöd ebből a börtönből és ez csak rajtad múlik, de ne aggódj nem vagy még elkésve. A szerelemre is bőven van időd.
Sok sikert! :)
Van még minimum 70 éved, és most feladnád? Saját célokat állíts, ne mások általit. Nagyon rossz példát láttál egész életed során, a szüleid elnyomásra neveltek akarva/akaratlanul. 20 vagy, ne félj kilépni a komfortzónádból, persze észérveken belül. Idd meg azt az egy nyomorult sört, légy a barátaiddal, próbálj ki dolgokat. Ne add fel a játékokat, nem a nyerés számít. Az a baj, hogy másoknak akarsz totál teljesíteni a nyeréssel is. Ha nem görcsölsz rá,nem azt nézed, hogy nyerj, fogsz nyerni és ne add fel, tanulj a hibáidból. Írd be azt a nyamvadt GG-t másoknak, akkor is ha vesztesz, mert attól te leszel értékesebb önmagadnak főleg, ha kész vagy elfogadni a hibákat is. Emberek vagyunk, akik tanulnak. Ha nincs kitartásod, soha nem leszel jó játékos. 2 éve nyomok egy mobilos játékot, nem vagyok top player, még marhára pro se. De ég és föld a mostani, és ahogy kezdtem. És hiába hibázok nagyon sokszor, kapom a match utáni chatben, hogy "Woah! Thanks! You like a pro player! You can kite the Hunter! :o "
Pedig nagyon sokszor hibázok, mégis tudok annyit összekaparni, hogy nyerjünk a csapatommal.
Egy játékban és minden másban is csak úgy lehetsz jó, ha gyakorolsz.
Figyu, én művész suliba jártam. Sz@r voltam mindenkinek, meg pofára válogattak ki versenyzőket sokszor. Mindig volt nálam jobb, mindig volt kedvenc, én mindig tehetségtelen sz@r voltam, örök vesztes. Ma ott vagyok, hogy könyvet, képregényt tervezek és az akkori pro rajzosnál sokkal jobbakat rajzolok és ezt nem én tartom magamról.
Nem rég beszéltem egy volt osztálytársammal is. Megkérdezte én rajzolok-e még, mert kb senki az osztályból, csak ő. Rajzot cseréltünk. Nem írt rá,egyszerűen elterelte a témát.
Ez van ha sz@r vagy, de nem adod fel. Bízom, sőt tudom, hogy valóra fogom váltani az álmaimat, azon az úton vagyok, de kőkeményen. Ha nincsen az a sok rossz az életemben, most nem dolgoznék egy regényen. Lehet valamelyik árokban fetrengenék.
Ne add fel, a komfortzónádból meg ne félj kilépni. Próbáld ki, amit akarsz de csak ésszel!
És ne függj másoktól, én marhára kiszelektálom az ismerősi társaságom is, aki bánt, nem kell, tudok egyedül lenni. Aki mérgez, nem való az életembe. És büszkén fogom verni a mellem pár év múlva, hogy igen is "bekaphatjátok rohadékok!" ezt mind ti teremtettétek! És fájni fog nekik, hogy nem értek el többet annál, hogy eltartja őket a csávójuk. De már jelenleg is verem a mellem, mert magamnak már rengeteget bizonyítottam, és ez a legfontosabb, hogy egy bizonyos színten elégedett vagyok magammal. Az csak hab a tortán lesz, hogy én majd egy saját vállalkozást az arcukba tudok törölni, hogy "nesztek k@cs@gök, ti csináltátok, és köszi!"
Szerintem ne add fel, ki tudja mi lehet belőled, ha elhatározod magad ;)
Köszönöm ezeket a biztató szavakat mindenkinek!
Nagyon nehéz most, de lehet ezzel felcsillant a fény az alagút végén (és nem dudál)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!