Mi lehet a bajon? Milyen személységzavarom lehet? Ugye nincs igaza az ismerősömnek?

Tudni kell rólam, hogy eléggé traumatizált vagyok. Anyám saját önös érdekből prosti volt, apám rendes ember, ám ingerlékeny. Koraszülött voltam, a születésemnél oxigénhiányos állapott lépett fel. Közösségben kiskoromtól kezdve kinéztek a sántaságom, meg a csendességem miatt. A társas kapcsolatok helyett az olvasásba, internetbe menekültem. Koncentrációs zavarom is van, hosszabb ideig csak egy valamire tudok figyelni, a részletek felett könnyen elsiklom. Pl. Felsöprök, de közben kiveszek egy pohár tejet a hűtőből, és ez kiesik a fejemből, a tej kinn marad. Ez csaknem minden feladatomra igaz ha pedig nagyon öszpontosítok,akkor ugyan sikerül, de hajlamos vagyok lelassulni. Szinte állandó szorongással élek,ami másnak egy kis stresszfaktor,vagy két hét alatt kiheverhető szakítás,az nekem hónapokig,évekig tartó trauma, és még utána is visszatérő gondolatok maradnak. Már három éve nehezen és ritkán mozdulok ki. Kevés valódi kapcsolatom van,őszinte barátom egy sem.Eleinte minden jó,normálisnak,jó fejnek tartanak,de nagyon hamar felkapom a vizet minden kis apróságon. Logikusan gondolkodni nem igazán tudok.Impulzív vagyok,mindig előbb cselekszem,mint gondolkozom,és megterhelő kontrollálnom magam. Vagy látom ugyan a logikus megoldást,de ösztönből nem azt teszem, vagy a pillanat hevében nem is veszem észre,csak utólag,amikor már kész a baj. A párkapcsolataim sohasem voltak sikeresek, mindig kihasználták, mert a szeretetéhség miatt könnyen odadobtam magamat. Nagyon szeretethiányos vagyok, úgy érzem, szükségem van rá, hogy életben maradhassak, de a saját szeretetem inkább ragaszkodás, mert félek a magánytól. Hosszú távú céljaim nincsenek, nagyon kevés dolog motivál, és rettegek szinte mindentől, az élettől és a haláltól is. Az egyetlen, ami még a reményem lehet, az az, hogy visszamegyek tanulni, ugyanis amig iskolába járhattam, jól funkcionáltam. A viselkedésemről csak annyit vesznek le, hogy csendes vagyok, és nehezen oldódom fel, viszont már ez is akadály sok helyen. A félelmeimre csak rátett egy lapáttal, hogy egy intelligens, pszichológiához értő pszichopata ismerősöm szerint hamarosan meg fogok halni, és erre fogadást is kötött,információkat gyűjt rólam. Gyűlölöm ezt az embert. A borderline-t ő kizárta, szerinte szociopata vagyok, és az alábbi esélyekkel kecsegtetett, amiknek a vége mind halálra megy ki: öngyilkosság, gyilkosság, ezek valamelyike zavart tudatállapotban, elmegyógyintézet, vagy börtön, esetleg engem ölnek meg. Szerinte sérült az agyam és esélyem sincs normális életre.

20/N