Miért érzek ilyet?

Szép napot, sorstárs!

Évek óta jelen vagyok magam is ezen a fórumon, mint gyakorló nyavalyatörős, de a kérdésekhez (itt és most is) laikusként szólok. Egyetértek az eddigi válaszokkal, annál inkább, mert ha tényleg hígabb a szr a palacsintában, mintahogy azt eddig tudtad, akkor jobb, ha előbb, mint utóbb kezdenek kezelni. Bipolárison, kezdő skizón is csak akkor segíthetnek, ha tudnak róla.

Márpedig ma sok "orvos" arról "tud" csupán, amit a betege nála is jobban, évtizedek óta, saját magáról.

Bocsi a lelkiismeretes szakmabéliektől, bár bizonyosan ők is premier plan-ban látják, képben vannak afelöl, hogy pl. néhány SzTK-s, OOSZI-s csudabogárnál miként is készül a "friss-ropogós" szakvélemény. Kimásolják a sokéves kórházi leletről az akkor leírtakat (amit persze lehet, hogy anno egy még régebbi leletről emeltek ki) "oszt jóvan"! Évtizedek alatt mit sem változik a kórkép, a gyógyszerek nevén túl betűről betűre uaz képlet rombol-tombol a ká beteg agyában, mint 10-20 éve. Azaz ha időközben pl súlyosan"tudatmódosult", akkor is "nyugszik a beteg!" Engem tévedésből nemrég kínálgatott "orvos" olyan nyugibogyókkal, (Ospolot, Diphedan, Melleril, Sertan) amiket sacc/kb 30-35 éve szedtem utoljára!

Ma az egyik aktuális, ami nálad, bár ez nem meglepő: 100 zakkantból 99 lamotriginen él. (Asszem, még a Balaton vizében is évről-évre ebból a hatóanyagból mérnek legtöbbet) Nálam bevált, mint eddigi bogyóim közül egy sem, annak ellenére, hogy sokkal-sokkal rosszabb helyzetben vagyok, mint te. (Szr esetben akár 3-4 GM/nap, de hét el nem múlik roham nélkül)

Esetemben hallucinációt, tompulást, levertséget, álmosságot hasonlókat nem okoz (szemben az előző drazséimmal), viszont tényleg nem placebo: 2-3 perc múlva működik, teszi a dolgát!

Kb. 10 éves koromtól nálam egy primitív, talán óvodáskori gyermekmondóka volt a rohamok elmaradhatatlan kísérője, (nem kiváltója!) a számban érzett "fémes" ízen túl. Rohammal jött, a semmiből, roham végével tűnt el a semmibe. A rohamra legtöbbször nem emlékeztem, a versikéből néhány szóra pár percig homályosan igen.

Nem tudom, alábbinak van-e összefüggése a "normál" hétköznapjaimmal, de a magyar nyelvre, irodalomra, szavakra, versekre mindig is "érzékeny" voltam/vagyok és ezen dolgot most az epilepsziától totál függetlenül értsd, kb. így működnék epi nélkül is!

Focipályányi területeten is el tudok tévedni, egy több kijárattal épült metróaluljáróban szinte elveszítem a tájékozódási képességemet. Ha pl. végigsétálok egy településen, aztán séta végén rámbíznak egy bizonyos címet, (ami mellett elhaladtam) hogy visszafelé sétám során találjam azt meg, az a felesleges kilométerek szaporítása, tuti kudarc, durvább, mint bármelyik "szőke nő" térképolvasó teljesítménye.

De ha úgy indulok el visszafelé, hogy útközben "odafelé" látott táblákat, szemetesbe gyűrt újságról elkapott betűsorokat, cégéreket, koldus mellé kitett kartonra írtakat idézem magam elé...és mindent, bármi egyéb, a címkeresés szempontjából totál felesleges, érdektelen, semmitmondó infót, akkor azok "visszaúton" úgy működnek, mint egy GPS és tévedhetelenül megtalálom a keresett helyet. Azok a feliratok navigálnak (legyen az akár egy étterem mellett kitett menüsor, egy kapucsengőhöz kiírt név, egy reklámtábla...a feladattól totál független, bármi betűhalmaz. És ez vhogy ösztönösen, tudat alatt működik, nem DIREKT keresem az olvasnivalót! Nem tudom, hogy visszafelé feladatot kapok, tehát nem célzatosan és ez okból gyűjtöm azokat a képeket, amik később navigálni tudhatnak! Egyszerűen befolynak a képek az agyamba, mint

a többi, sokmilliárd embernek, de a betűket tartalmazó cuccokat nem szórja ki rögtön az agyam, hanem besorolja a rövidtávú emlékezet kacatjai közé? Nem tudok semmit szakmait az agy működéséről, de hogy vmiképpen másképp szűri a betűvel kapcsolatos dolgokat az én agyam, mint a többségét, az tuti. Nem tudom, talán irányt, helyet vagy rendelek egy-egy betűhalmazhoz. Olyan a zizim, mint vmi félresikerült Asperger-szindróma? lövésem se, mi ez, hogyan alakult ki az, hogy egy eldobott cukorkáspapír, egy elejtett bevásárlócetli jobb támpont lehet, mint egy utcanév-tábla, egy térkép!

(Hozzáteszem: ehhez képest a rohamokat kísérő gyermekmondóka szövegére ma már nem emlékszem! Biztosan a negatív élményhez kapcsolódó volta miatt, talán önvédemből törlődött, profi agyturkász biztosan tud erre választ)

Az "általánosban" 7. osztályos koromban egy matektanár tett tönkre végleg és életre szólóan. Az epis rohamaim miatt félt, rettegett tőlem, a miattam adódó kellemetlenségektől. Ennek pedig azt az orvosságát találta a bugristahóállat, hogy durván alázott. (pl. "epilepinek" szólított, így hívott ki a táblához is). Később attól sem riadt vissza, hogy engem (és még 2 lányt) többször felpofozzon. Tehetelen volt a tanári kar is, de mindenki befogta, aki nem akart repülni. Abban az érában a tanári "diplomához" sokaknak elég volt a vörös pártkönyvecske, a tanáriban egy keményfa-asztallap és annyi matektudás, amitől sztem ma már egy hetedikes tanulótól is bőven többet várnak el.

Ebben az érában vált mumussá az "egyismeretlenes egyenlet", mint fogalom. Elég volt ezt meghallanom, olvasnom, azonnali nagyrohamot váltott ki. Ha akár otthon, lecke közben, akkor is. És ez a pokol így ment 3 éven át ( 2X hetedik osztály, 1X nyolcadik) Igazi horror-éra volt, mind nekem, mind a rám vigyázók körében. Egyismeretlenes egyenlet. Ez a 2 szó olyan lett, mint a HarryPotterben "tudjukki", azaz jelenlétemben nem volt ajánlatos néven nevezni.

Ez az alak, aki neked előjön, talán egy korábbi kellemetlen szitu, egy negatív élményt adó történés, vagy egy félelmetes, sokkot okozó dolog közben láttál

és tudat alatt rögzült, "hozzádnőtt".

Ma pedig már félelmed egyik kiváltó okaként tartod számon?

Így, hogy a ritkán jelentkező rohamaid ellenére is ennyire tartasz tőle...hát ne várj, amíg a "félelmedet kiváltó" ok idővel esetleg "rohamot kiváltó" okká növi ki magát! Illetve egyéb súlyos baj adódjék a már melévő szr mellé!

Tudod? a magunkfajta nem "gyógyul", max. tünetmentes lehet, újra egészséges nem! Fogadd meg egyeske tanácsát, magam se tudok mást javasolni, minthogy húzz el orvoshoz! (igazihoz, ne szakbarbárhoz!) Neked is jobb, ha tisztában vagy a frankóval, ha nagyobb problémát jelez a félelmed, ha nem.

Vedd komolyan, azaz időben vizsgáltasd ki magad! Aztán, a sorstárs utókor okulására kérlek, írd meg ide, mi az eredmény!

Ja! Ha Rivotrillal kínálnának, menekülj, mint akinek a szemét vették ki!

Az tutira nem segít, de függővé tesz, de rossz esetben még skizót is kiválthat!

Jó egészséget, további szépet, hasznosat! Üdv mindenkinek.