Baj ha szoktam magamban beszélni?

A magamban beszélést nem úgy értem, hogy hangosan ki is mondom amit gondolok, hanem csak gondolatban. Ez önmagában tudtommal nem olyan nagy baj de van itt más is ami viszont érdekesebb. Nagyon gyakran beszélek így úgy magamban, hogy "visszacstalást kérek egy általános többes szám 2. személytől". Például épp valamin gondolkozom és egyszercsak így magamban félbeszakítom a gondolatmenetem, hogy: szerintetek? Ezt főleg kisebb koromban csináltam de a mai napig előfordul hasonló. Alapvetően nem vagyok magányos személy. Nagyon sok barátom van, sok időt is töltök velük de mindig is egy kicsit elvont-melankólikus embernek gondoltam magam. Szeretek rágódni dolgokon. Nem tudom, hogy mondjam: nem szeretem, ha az élet tökéletes. Kell valami izgalom, még ha az rossz is. Sokszor van, hogy boldog vagyok/jól érzem magam de egyszercsak beugrik egy olyan gondolat, hogy nekem nem szabad boldognak lennem. Emiatt gyakran váltakoznak az érzéseim. 17 éves fiú vagyok. Ezek olyan dolgok amik ebben a korban megszokottak vagy valami van a fejemmel? :D