Mi lehet a baj?

(#1 vagyok)

Részben hasonló érzéseim vannak. Én érzelmileg nem érzem át mások örömét, vagy baját. De meg tudom érteni. (korábban képes voltam rá, de valahogy kialakult ez az állapot és hát ez fura lesz, de valahogyan kényelmesebbnek tartom így)

Az empátia nem csak annyi, hogy átérzed amit a másik és te benned is az az érzelem van. Persze ez segít, mert ha érzed magát az érzelmet akkor jobban el tudod képzelni, de ha le tudja írni valaki és megérted a helyzetét, akkor is tudsz segíteni. Van akinek ez megy jobban van akinek az. Tehát attól, hogy nem szorul össze a gyomrod, vagy sajnálod őket érzelmileg, még nem leszel képtelen arra, hogy segíts, ha szeretnél. Valóban nem hangzik túl jól, hogy nem tudod átérezni mások érzelmeit, mert úgy tűnhet másoknak, hogy így képtelen vagy segíteni, illetve még csak nem is érzed rá a késztetést. Na most ez nem így van, hidd el, nekem ebből még sose volt bajom. Ha megértően viszonyolusz hozzájuk és figyelsz rájuk, nem lesz feltétlen szükséges az érzelmi empátia. Az, hogy ez átmeneti e vagy nem, azt szerintem maga a gondolkodásod dönti el. Ha sokat mondod magadnak ezeket, mint egy diagnózist, akkor ez tudatosulni fog és nem átmeneti lesz. Persze ha ez történik sem maradandó a dolog, mert ez bármikor változhat, de ehhez is hatás kell, magától nem fog. A lényeg, hogy nem az érzelmeid befolyásolják a gondolataid (most így hosszú távon értve), hanem fordítva. Szóval ha úgy állsz, hozzá, hogy ez most átmeneti és változni fog, akkor így lesz, főleg, hogy már javult a helyzet. De attól, hogy ezt az érzelmi átérzést elveszíted, még nem leszel rossz ember, de tudatosan figyelned kell majd mások szavait, mert ami eddig ösztönből jött, az már nem fog. Gondolom nem ez az állapot a célod, de ha eléred sincs minden veszve.

Illetve ha csak attól félsz, hogy a késztetést veszted el, hogy segíts, hogy úgy érzed te már annyi mindenen átmentél, hogy mások bajai már sok lenne, vagy nem is érted, hogy lehet valakinek ilyen semmiség a baja, akkor ezen is lehet változtatni. Igazából én elgondolkodnék azon, hogy mi van akkor, ha az amit írtál, hogy a sok bajod megtanított elengedni mások problémáját, csak arra a helyzetre vonatkozik, amikor a sok probléma van. Ezt kicsit nehéz elmagyarázni, szóval írok még példát. Pl sokat szerettem futni, úgy éreztem ez az életem, de aztán eltört a lábam és fél évig nem tudtam menni. Így elkezdtem többet mással foglalkozni. És azt mondom, hogy a lábtörés megtanított rá, hogy az a más volt fontos az életemben. De miért kell valami tanulság, ami minden szituációban igaz? Az is ilyen, amikor valaki mondja, hogy bár 20 éve tudtam volna mi az amire igazán vágyom és nem arra a másik dologra vágytam volna. De mi az, hogy igazából vágyom rá? Azt akarom mondani,hogy szerintem ez így nem létezik általánosságban. Nincs az, hogy valami amire igazából vágysz, mert közben változik az ízlésed meg gondolkodásod meg minden. Mindig az tűnik annak, amire éppen akkor vágysz. Hasonlóan nincs olyan, hogy megtanított arra mi az ami igazán fontos. Lehet, hogy most már az a fontos, de eddig meg más volt az igazán fontos. Érted, miért ne lehetne több egyformán fontos dolog az életben. Mert az nem egy örök igazság szerintem, inkább olyan, hogy abban a szituációban a más volt a fontos, de előtte meg a futás. Ez nem egy fejlődési folyamat, inkább egy változás, de nem maradandó,csak a az adott szituációra érvényes, persze ha akarod, hogy maradandó legyen, akkor lehet az, de nem feltétlenül. Tehát az, hogy akkor megtanultad hogyan tedd és nem foglalkoztál mások problémáival, az abban a szituációban érvényes, és nem zárja ki, hogy a probléma megoldásával ne olyan legyél mint előtte voltál, mert ha a szituáció újra olyan, akkor te is miért ne állhatnál újra úgy hozzá a dolgokhoz. Sokan ezt úgy értelmezik, hogy megváltozott a személyisége és már nem olyan. De mi van, ha a személyiséged nem feltétlenül változik, hanem kibővül. A személyiség elég komplex, nem csak egy viselkedésforma és akkor ha egy másik szituációban máshogyan viselkedsz, akkor nem biztos, hogy megváltoztál. Szerintem az, hogy valaki bizonyos szituációkban máshogyan viselkedik az nem változás, hanem a személyiséged része. Ha megváltozol, akkor az azt jelenti, hogy egy már ismert szituációra lényegesen nem úgy reagálsz mint addig. Ha egy új szituációval szembesülsz és és olyan dolgokat érzel amit addig nem, akkor a személyiséged kibővül. Most veled is ez történt, megváltozni akkor fog, ha már a régi szituációra sem úgy fogsz reagálni, mint eddig, de ez már úgymond rajtad áll, te hogyan szeretnéd?