Skype-on beszélgetés pszichológussal?

jelenleg nekem is skype-on van a terápia

eleinte én is szkeptikus voltam, de teljesen bevált, így is ugyanolyan hasznosnak érzem, mint előtte

vannak hátrányai ugyan (legfőképp az, hogy nem egymás szemébe nézünk, hanem a képernyőre, meg nekem is hiányzik, hogy ott legyen fizikailag is, hiányzik a kézfogás is), de előnyei is vannak (nem veszítek időt az utazással, bögréből kávézgathatok, kényelmesebben ülhetek kényelmesebb ruhában, nem kell találkoznom a többi pácienssel)

szerintem érdemes egy próbát tenni

[link]

itt azok a pszichológusok vannak, akik skype-on is elérhetőek, és lehet hozzájuk fordulni személyiségzavarral, van köztük olyan, aki nem annyira drága (8 ezer/alkalom egészen jó árnak számít)

#5 “ez az egesz pszicho dolog csak egy magy kamu” *facepalm*

Valószínűleg ezért lesz nagyjából egymillió ember öngyilkos minden évben. Egy depressziós ember az ágyból nem tud kikelni, nemhogy keresni magának valami elfoglaltságot. Es nem azért, mert lusta. Az ilyen hülyék hiszik azt, hogy a depresszió csak hiszti, amitől mi csak meg rosszabbúl érezzük magunkat. Ha nincs eszed, ne nyilatkozz, ez az oldal mar eleve tele van barmokkal.

Az évente egymillió ember tulajdonképpen világszínvonalt képvisel, amely nem tükrözi a magyar viszonylatot! Ettől függetlenül még fontos! Nem hiszem hogy "hiszi". Ami azt illeti az a helyzet, hogy én semmiben sem hiszek! Én tudom, amit tudok. A többi csak rizsa jól körbebújtatott varázsszavakkal és jól betanult előadásmóddal megspékelve!

Hidd el elég sok pszicho sz*rságot kellett hallgatnom a főiskolai tanulmányaim alatt, ami javarészt abból állt, hogy képzeljem el mi lenne ha én bogár lennék. Elképzeltem Vao! Javarészt teljesen általános dolgokból állt, amit nem értettem miért kell másfél órán keresztül magyarázni. Az egyedüli pozitív dolog, amelyet elismerek benne, hogy az adott személy kiöntheti valakinek a lelkét, aki akár irányt mutathat neki a későbbiekre nézve! Na most erre a célra megfelel akár egy lelkész is, vagy egy barát, akár közeli ismerős! A legvesébé sem gondolom, hogy bármiféle szakismeret vagy tudománynak bemagyarázott dolog áll ennek a hátterében! Éppen ezért, felháborítónak is tartom, hogy egyesek képesek elkérni 8000 ezer forintot lényegében egy szimpla beszélgetésért.

Miért tartom áltudománynak? Mivel nincs egy letisztult eszmerendszere! Ha példéul egy beteg beérkezik a rendelőbe megvizsgálják és kiderül, hogy cukorbeteg akkor ő cukorbeteg! Nem kongitív cukorbeteg, meg nem bipoláris cukorbeteg, meg mániákus cukorbeteg, vagy Sigmund Freid féle cukorbeteg, hanem cukorbeteg ergo: diabetes mellitus! Q.E.D Be van bizonyítva! Ezért tudjuk hogyan álljunk hozzá, egyetemlegesen mindenki így fogja kezelni! Bármelyik rendelőt felkeresi a beteg ugyanazt a terápiás protokollt fogja megkapni, mert van egy letisztult logikusan levezényelt eszmerendszere például az orvostudománynak! Nálatok a beteg, ahány pszichológust felkeres, annyiféle jelzőt fog magára kapni! Gyanítom nagyon vegyesek lesznek az elhangzottak, és mindenki másképpen fog állna hozzá!

Persze ha eleve megnézzük a tantervet nekem már ezzekkel a tárgyakkal is bajom van! Mi az, hogy szociálpszichológia, persze értem társadalmi pszicho, de ez megint egy olyan tág dolog, amiben megint csak nem sok logika van! Fejlődéslélejtan, számomra ezek a tárgyak csupán halott emberek modelljeit majmolják, hogy akkor ők hogyan gondolták! Bibliaismeretek, mivel ateista vagyok ezért ezt inkább nem is jellemezném! Mégis milyen jellegű tudást képviselnek ezek a tárgyak? Leszámítva azt, hogy nagyon nagy előadásmóddal és értelmetlen varázsszavakkal van kiszínezve aztán el van adva tudományként! Na most leszek nulla ponton, de kb. ez a véleményem az egész pszichológiáról.

Nyilvánvalóan globális szinten értettem az egymillió embert. Ez nem egyértelmű?

A cukorbetegséget eleve nem hasonlítanám mentális betegségekhez.

Az egy fizikai állapot. A mentális betegségeknek annyi fajtája van es annyira összetettek lehetnek, hogy szerintem talán meg újakat is felfedezhetnek majd a későbbiekben. De csak azért, mert a cukorbetegseget ki lehet mutatni vérből, ergo van ra egyértelmű bizonyitek, ezért komolyan kell venni, míg a mentális betegségekkel kapcsolatban ilyen nyilván nincs, ezért mar nem is léteznek? A klinikai depresszió nem csak szomorúság amiért elszakadt a kedvenc ruhád, hanem maga a földi pokol, ha en lennék Petőfi, vagy József Attila, akkor sem tudnám meg csak körülírni sem azt a nyomorult brutális szenvedést, amin keresztül kell mennem 7 éve. Ezért nagyon feldühít es elkeserít, ha bárki elbagatellizálja a dolgot es a pl. A cukorbetegseget halálosan komolyan veszi, de a mentális betegségeket nem.

Az más kérdés, hogy milyen kevés normális szakember van, en is olvastam olyan sztorikat itt is, amik miatt mar felek is felkeresni egy szakembert. De azt mondani, hogy segíthet egy sima beszélgetés csak egy baráttal is, hatalmas nem butaság es látszik hogy soha nem voltál meg a depressziónak a közelében sem.

Egyébként en sem hiszem, hogy bármilyen kezelés, vagy pszichoterapia segíthet egy olyan emberen, mint pl. en. Maximum rövid távon. Az en életem például biztosan öngyilkossággal fog vegződni kizárólag a depressziom es az egyéb mentális betegsegeim miatt, mert fizikailag teljesen egészséges vagyok, fiatal es szép, tehát mindenem meglehetne a csodás élethez, de ennek ellenére minden napom maga a pokol. Szóval ne bagatellizáljunk el semmit, mert nekünk ez nagyon rosszul esik.