Van remény arra, hogy megbocsájtson? (Hosszú)
Nem tudom hol kezdjem.. talán ott, hogy bízom az oldal anonimitásában... Szeretném leszögezni a mondandóm elején, hogy soha nem ártottam senkinek ilyen módon (és nem is fogok): Kb 1,5 éve kezdődött.. Elkezdtem érdeklődni a darkweb témában, az onion linkek iránt. Mostanra sajnos már jópár oldalon jártam ott... az elsö "sikerem" ezügyben, hogy találtam egy keresőmotort (olyasmi ez mint a google, annak aki nem értené). Az első keresésem az porno volt (semmi poén nem lesz). Hát.. nyomkodtam random linkekre és nem részletezném(max privátban, de tényleg nem az a lényeg), de elfogott a hányinger...Mondjuk úgy, hogy egy hímnemű teremtmény (talán valamikor ember) olyat tett ami miatt bárki végzett volna vele (finoman fogalmazva). Ez elvette a kedvem attol, hogy tovább böngésszek. De rá, kb 2 hónappal még többet informálódtam, hogy konkrétabban kereshessek (nem könnyü pont azt megtalálni onion linkek közül amit keresel) sajnos sikerrel jártam... bevallom, mocskosul szégyellem, de tini pornóra kerestem... gondoltam hasonlo lesz mint googleban: szoval ilyen 14-17re tippeltem.. hát.. nem.. jogosan fogtok elítélni, de muszály vagyok beszélni róla, hogy érthető legyen a történet... volt ott 4-17 is... eleinte kettős érzéseim voltak... bevallom hogy amit néztem az 12-17 volt... az a furcsa, hogy egyszerre volt hányingerem (szó szerint) és egyszerre tetszett... úgy voltam vele, hogy ez az én mocskos titkom, de amig nem ártok vele senkinek addig elnézhető. Hát nem! Elkezdtem belegondolni abba, hogy mit csinálok (itt hónapokról beszélek). Mert ugye a kereslet-kínálat elv itt is él.. és emiatt egyre inkább hibásnak éreztem magam amiatt, hogy akár csak 1el is növelem a keresletet... de ez nem volt elég visszatartó erő, mert egyébként is eléggé mélyponton volt az életem, és mint tudni lehet, egy bizonyos pont után könnyebb lefele mint fel... úgyhogy néztem tovább és ezzel szép lassan emésztettem a lelkem.
Úgymond "magamra eröltettem", mert ahogy mondtam elitélem és hányingerem is volt, de tetszett. Bocsánat a részletekért, de most jön a lényeg: egyre rosszabbul éreztem magam lelkileg, mindennapos lett a gyomorgörcs, a mellkasi fájdalom és a drogfüggőség. Ebből a környezetem kb semmit sem vett észre. Beszéltem ezekről a dolgokrol egy barátommal (higyjétek el, hogy ő jó ember) és lényegében az volt a véleménye, hogy mindenkinek vannak mélypontjai, de nem szabad túlgondolnom ezt mert belefogok bolondulni (ez így is lett) és, hogy szerinte egy jó ember vagyok, csak összezavarodtam a nehézségek miatt (amiket nem részletezek most. A lényeg, hogy nem volt egyszerű életem). De ezek a szavai nem vigasztaltak őszintén szólva... Van egy nagyon jó barátom.. 5 éve. Tudni kell, hogy van gyereke. Ő minden rosszban segített, mindig mellettem állt (én is mellette, és bármit megtennék érte). Olyan szoros kapocs van (vagy volt...) köztünk, hogy inkább vagyunk testvérek!... Úgy kapcsolódik vele a történet, hogy a napokban bekövetkezett az az idegösszeroppanás aminek az előszelét már éreztem 1 hónapja. Egyik éjjel bedrogoztam magam (speed, marihuána) eléggé, és mellé még ittam is. Ezek oldották a gyomorgörcsöm és a mellkasi fájdalmat.. És "kiöntöttem a szivem" neki üzenetben.. Éjszakás volt és azonnal látta. Elmondtam neki lényegében, hogy ez van, megesküdtem, hogy soha senkinek nem ártottam és ,,előbb ölném meg magam" mintsem, hogy ez megtörténjen. Könyörögtem, hogy bocsájtson meg és hogy ne itéljen el... Ne kérdezzétek, hogy miért, de úgy éreztem, hogy joga van tudni, ha már egyszer ilyen szoros kapocs van köztünk... Nehogy azt higyjétek, már előre féltem és utólag se volt semmi megkönnyebbülés, nem magam miatt mondtam el. A lényeg, hogy másnap irt.. annyi volt a kérdése hogy milyen korosztály (mert nem konkretizáltam). Rettegtem válaszolni.. de leirtam azt a korosztályt ami tetszett (mert nem minden tetszett amit láttam) 12-14et irtam.. erre azt reagálta, hogy ,, jaaa az nem olyan vészes, de az ő lányáról lekopjak" (viccesen, szmájlikkal) még jó sokszor bocsánatot kértem és megköszöntem, hogy nem ítélt el... de... De szerintem elhamarkodta, nem gondolta át a válaszát.. mert ugyan mondta, hogy ,,nem ítél el, sőt, jól esik neki, hogy ezt elmertem mondani". Viszont másnap leirtam neki (ami igaz), hogy amiota ezt elmondtam neki, már a gondolattol is hányingerem van, hogy ilyet nézzek ( letöröltem a francba a keresőt és bárhogy is lesz, többet ilyet nem nézek. Ami azt illeti nem is akarok) és megigértem neki, hogy olyan barátja leszek amilyet érdemelne, és, hogy többet nem művelek ilyet... mondta, hogy felhívhatnám másnap délután amikor nekem jó.. de nem tudtam.. hiába irtam neki, csak leláttamozott...köv nap este megkérdeztem, hogy holnap felhívjam e.. szintén csak válasz nélkül nézte meg... Ezért mondom, hogy szerintem elhamarkodottan volt elnéző, mert ez azt mutatja, hogy semmi sincs rendben... ami jogos is a részéről... mindent elcsesztem... azóta minden nap csak a halálra tudok gondolni.. így, hogy a saját hibámból elvesztettem egy TESTVÉRT, nem akarok tovább élni.. Van amire nincs bocsánat.. Nem végzek magammal mert komolyan gondoltam, hogy olyan barátja akarok lenni amilyet érdemel, és ezt csak küzdelemmel (a halálvágy elleni) tehetem meg, de egyre kevesebb reményt látok arra, hogy visszakapjam őt... nem fogom mutatni a fájdalmam előtte mert nem akarom, hogy ez befolyásolja a döntésben, de ha nem tudom helyrehozni akkor nem akarok élni. Ő volt az EGYETLEN támaszom, biztos pont az életben és miattam tűnik el... Nyilván nem mártírkodni akarok idegenek (senki) előtt, mert enyém a felelősség.. de mivel ez elég kényes téma, éppen ezért senkihez nem fordulhatok segítségért (hiába logikus, esélytelen a pszichologus), max anonimitás mögé bujva a nyilvánossághoz. Nem bírnám ki ha ez kitudódna.. mindenhonnan kilennék utálva.. család.. munkahely.. tényleg mindenhonnan.. Biztos lesznek elítélő kommentek.. jogos lesz, de nem fogok válaszolni rá, ha csak leköpni jönnek.. Kérek.. de akár könyörgök is mindenkinek aki úgy érzi, hogy tud segíteni, tegye meg... az is segítség ha elmondjátok a véleményetek, hogy van e még reményem a "testvérem" visszaszerzésére...
válasza:Nézd... úgy vagyok vele, hogy ha nem kérdeznek, nem válaszolok :)
És szerintem téged nem kérdezett a barát, de a cuccozás jótékony hatása, na meg az önostorozás miatt, abban a pillanatban úgy gondoltad, szófosással leveheted a saját válladról a terhet. Ez pedig, mondjuk... nem alakult túl jól. Persze minden rosszban van valami jó, de erről majd később.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy valamit "elhallgatni" az őszintétlen dolog-e? Ha úgy nem beszélünk, hogy azzal pedig másoknak segíthetnénk, akkor az lehet nem őszinte, lehet önző, lehet gondatlan, de semmiképp sem pozitív (magunkra nézve). Na de úgy beszélni, hogy azzal direkt magunknak ártsunk? Minek? Mástól sem érdemelnénk meg, nem még önmagunktól. Ezért írtam, hogy magadnak kell megbocsátanod, mert más felmentése semmit sem ér önmagában, és tedd a szívedre a kezed: te ezt vártad a baráttól. Ha megerősített volna abban, hogy teljesen normális (erkölcsileg) a fantáziálásod, most sokkal könnyebb lenne tükörbe nézni.
Abban a pillanatban, hogy megérted, semmi sem történik véletlen, rájössz, hogy a rossz dolgok ugyanúgy szükségesek, és következményük, hozadékuk van később, mint a jó dolgok. A te eseted hozadéka a baráttal való kapcsolat próbatétele is egyben.
Közel 40 évesen már tudom, hogy az életre szóló barátságokhoz kevés egy élet. Az életbe beleférnek szoros barátságok, cimborák, felszínes kapcsolatok, haverok, de soha nem tartok egyetlen kapcsolatot sem betonbiztosnak, ami az életünk végéig is eltarthat. Önigazolás, de próbálom úgy felfogni, hogy egy-egy kapcsolat csak addig tart, ameddig az mindkettőnk számára meghozza azt a megtapasztalást, ami miatt kereszteződött az életünk. Amíg hasznosak voltunk egymás számára (nem anyagilag!), lelkileg, de ebbe a rossz dolgoknak is bele kell tartozniuk. Nálatok ez most rossz dolog. Ha ez végleg kettétöri a kapcsolatot, az én felfogásomban az azt is jelenti, hogy a "kiváltó októl" függetlenül ennek így kell lennie. Ha ez nem történik meg, akkor hamarosan megtörténik más miatt. És ezzel nem célom felmenteni önmagam, (még ha ez a gondolatmenet ezt is fogja magával hozni), egyszerűen csak megértem, hogy a rossz szükséges, a rossz az "élet" eszköze ahhoz, hogy a megfelelő, rám szabott mederbe terelje a sorsom, a későbbi jóval együtt persze. És ez az, ami a "kicsi jó" a rosszban.
Na ebből mást már nem tudok kihozni, majd este pár sör után lehet jobban megy a filozófia ;)
Őszintén mondom, hogy nem az volt a cél, hogy kisebb legyen rajtam teher.. már előre tudtam, hogy amint elküldöm az üzenetet, a terhet csak hatványozom azzal, hogy elveszíthetem legjobb barátom.. ne kérdezd miért, egyszerűen tényleg csak úgy éreztem, hogy elkell mondanom.. vannak néha ilyen megérzéseim.
Az pedig, hogy felmentést vártam tőle.. szó sincs róla. Kb ilyen reakcióra számítottam, de az eszembe se jutott, hogy felment. Nem akarok álszentnek tűnni, természetesen vágytam rá, hogy így legyen, de esélyt sem láttam rá...
Abban egyetértek, vagy legalábbis hasonlóképp gondolom, hogy egy IGAZI barátsághoz kell az, hogy ,,hasznosak legyünk egymás számára" lelkileg. De szerintem amint minden tapasztalatot és tudást megfeleztünk egymással, NEM ér véget a barátság. A barátság arról IS szól, hogy minden "haszon" (lelki, tudás, érzelmi stb) nélkül támogassuk a másikat, segítsük ha nehéz helyzetben van, azért mert szeretjük. Viszont ha a szeretetet akarjuk kivesézni az egy külön beszélgetés. A lényeg, hogy az is kell a barátsághoz. Van hogy az élet végéig megmarad szeretet, lehet hogy sokkal kevesebb ideig. Szerintem ettől függ egy barátság időtartama, amit te is szóbahoztál.
válasza:Nem pont így értettem. Egy kapcsolat szükségszerű megszakadására nincs ráhatásunk, nem értjük meg azonnal, igazságtalannak is tartjuk talán, mert nem látjuk át, hogy a létezésünkben elérte a célját, fenntartása már nem hoz több pozitívumot. Ezt nem csak barátságra értem, hanem minden emberi kapcsolatra, aminek a hiánya veszteségként érint, amely veszteség nyilván fáj, amely veszteség megélése, megértése, feldolgozása egy újabb fejezet lesz a történetünkben.
"De szerintem amint minden tapasztalatot és tudást megfeleztünk egymással, NEM ér véget a barátság."
Ha nem ér véget, akkor még nem értetek a végére. Akkor még nem "feleztetek meg" minden tapasztalatot egymással :)
A barátság önzetlen és igaz minőségét nem vitattam, a hasznot sem úgy értem, hogy az az egyén saját érdeke és eképpen a haszna. Amire én gondolok, az a lelki fejlődésben és megtapasztalásban rejlő cél, amire nincs hatásunk, de egyszer megtörténik, és ha megtörténik, akkor lezárul valami. Talán nem értünk egyet vele, nem értjük, miért lesz egy újabb veszteség, már talán a sokadik, és talán addig ismétlődik majd, amíg végre meg nem értjük, hogy mindent az életben csak kölcsön kapunk, így a kapcsolatainkat is, és csak addig kapjuk, amíg az a megtapasztalásainkban jelentőséggel bír.
Szerintem a barátsághoz minimum két ember kell. A szeretethez egy is elég :\
válasza: válasza: válasza:Értem, hagylak hinni :)
Itt például azt látom, hogy a kettőnk közötti rövid kapcsolat megszakad, elmondtam, amit gondolok, és nagy valószínűséggel elmozdítottalak - ha csak egy kicsit is - a letargiából. Talán nem is volt több feladatom az veled kapcsolatban. Bár magam sem értem, hogy miért keveredtem ehhez a kérdéshez, de ha már így alakult, én bele tettem apait-anyait. Fain vagy azért, sok sikert neked.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!