Van remény arra, hogy megbocsájtson? (Hosszú)
Nem tudom hol kezdjem.. talán ott, hogy bízom az oldal anonimitásában... Szeretném leszögezni a mondandóm elején, hogy soha nem ártottam senkinek ilyen módon (és nem is fogok): Kb 1,5 éve kezdődött.. Elkezdtem érdeklődni a darkweb témában, az onion linkek iránt. Mostanra sajnos már jópár oldalon jártam ott... az elsö "sikerem" ezügyben, hogy találtam egy keresőmotort (olyasmi ez mint a google, annak aki nem értené). Az első keresésem az porno volt (semmi poén nem lesz). Hát.. nyomkodtam random linkekre és nem részletezném(max privátban, de tényleg nem az a lényeg), de elfogott a hányinger...Mondjuk úgy, hogy egy hímnemű teremtmény (talán valamikor ember) olyat tett ami miatt bárki végzett volna vele (finoman fogalmazva). Ez elvette a kedvem attol, hogy tovább böngésszek. De rá, kb 2 hónappal még többet informálódtam, hogy konkrétabban kereshessek (nem könnyü pont azt megtalálni onion linkek közül amit keresel) sajnos sikerrel jártam... bevallom, mocskosul szégyellem, de tini pornóra kerestem... gondoltam hasonlo lesz mint googleban: szoval ilyen 14-17re tippeltem.. hát.. nem.. jogosan fogtok elítélni, de muszály vagyok beszélni róla, hogy érthető legyen a történet... volt ott 4-17 is... eleinte kettős érzéseim voltak... bevallom hogy amit néztem az 12-17 volt... az a furcsa, hogy egyszerre volt hányingerem (szó szerint) és egyszerre tetszett... úgy voltam vele, hogy ez az én mocskos titkom, de amig nem ártok vele senkinek addig elnézhető. Hát nem! Elkezdtem belegondolni abba, hogy mit csinálok (itt hónapokról beszélek). Mert ugye a kereslet-kínálat elv itt is él.. és emiatt egyre inkább hibásnak éreztem magam amiatt, hogy akár csak 1el is növelem a keresletet... de ez nem volt elég visszatartó erő, mert egyébként is eléggé mélyponton volt az életem, és mint tudni lehet, egy bizonyos pont után könnyebb lefele mint fel... úgyhogy néztem tovább és ezzel szép lassan emésztettem a lelkem.
Úgymond "magamra eröltettem", mert ahogy mondtam elitélem és hányingerem is volt, de tetszett. Bocsánat a részletekért, de most jön a lényeg: egyre rosszabbul éreztem magam lelkileg, mindennapos lett a gyomorgörcs, a mellkasi fájdalom és a drogfüggőség. Ebből a környezetem kb semmit sem vett észre. Beszéltem ezekről a dolgokrol egy barátommal (higyjétek el, hogy ő jó ember) és lényegében az volt a véleménye, hogy mindenkinek vannak mélypontjai, de nem szabad túlgondolnom ezt mert belefogok bolondulni (ez így is lett) és, hogy szerinte egy jó ember vagyok, csak összezavarodtam a nehézségek miatt (amiket nem részletezek most. A lényeg, hogy nem volt egyszerű életem). De ezek a szavai nem vigasztaltak őszintén szólva... Van egy nagyon jó barátom.. 5 éve. Tudni kell, hogy van gyereke. Ő minden rosszban segített, mindig mellettem állt (én is mellette, és bármit megtennék érte). Olyan szoros kapocs van (vagy volt...) köztünk, hogy inkább vagyunk testvérek!... Úgy kapcsolódik vele a történet, hogy a napokban bekövetkezett az az idegösszeroppanás aminek az előszelét már éreztem 1 hónapja. Egyik éjjel bedrogoztam magam (speed, marihuána) eléggé, és mellé még ittam is. Ezek oldották a gyomorgörcsöm és a mellkasi fájdalmat.. És "kiöntöttem a szivem" neki üzenetben.. Éjszakás volt és azonnal látta. Elmondtam neki lényegében, hogy ez van, megesküdtem, hogy soha senkinek nem ártottam és ,,előbb ölném meg magam" mintsem, hogy ez megtörténjen. Könyörögtem, hogy bocsájtson meg és hogy ne itéljen el... Ne kérdezzétek, hogy miért, de úgy éreztem, hogy joga van tudni, ha már egyszer ilyen szoros kapocs van köztünk... Nehogy azt higyjétek, már előre féltem és utólag se volt semmi megkönnyebbülés, nem magam miatt mondtam el. A lényeg, hogy másnap irt.. annyi volt a kérdése hogy milyen korosztály (mert nem konkretizáltam). Rettegtem válaszolni.. de leirtam azt a korosztályt ami tetszett (mert nem minden tetszett amit láttam) 12-14et irtam.. erre azt reagálta, hogy ,, jaaa az nem olyan vészes, de az ő lányáról lekopjak" (viccesen, szmájlikkal) még jó sokszor bocsánatot kértem és megköszöntem, hogy nem ítélt el... de... De szerintem elhamarkodta, nem gondolta át a válaszát.. mert ugyan mondta, hogy ,,nem ítél el, sőt, jól esik neki, hogy ezt elmertem mondani". Viszont másnap leirtam neki (ami igaz), hogy amiota ezt elmondtam neki, már a gondolattol is hányingerem van, hogy ilyet nézzek ( letöröltem a francba a keresőt és bárhogy is lesz, többet ilyet nem nézek. Ami azt illeti nem is akarok) és megigértem neki, hogy olyan barátja leszek amilyet érdemelne, és, hogy többet nem művelek ilyet... mondta, hogy felhívhatnám másnap délután amikor nekem jó.. de nem tudtam.. hiába irtam neki, csak leláttamozott...köv nap este megkérdeztem, hogy holnap felhívjam e.. szintén csak válasz nélkül nézte meg... Ezért mondom, hogy szerintem elhamarkodottan volt elnéző, mert ez azt mutatja, hogy semmi sincs rendben... ami jogos is a részéről... mindent elcsesztem... azóta minden nap csak a halálra tudok gondolni.. így, hogy a saját hibámból elvesztettem egy TESTVÉRT, nem akarok tovább élni.. Van amire nincs bocsánat.. Nem végzek magammal mert komolyan gondoltam, hogy olyan barátja akarok lenni amilyet érdemel, és ezt csak küzdelemmel (a halálvágy elleni) tehetem meg, de egyre kevesebb reményt látok arra, hogy visszakapjam őt... nem fogom mutatni a fájdalmam előtte mert nem akarom, hogy ez befolyásolja a döntésben, de ha nem tudom helyrehozni akkor nem akarok élni. Ő volt az EGYETLEN támaszom, biztos pont az életben és miattam tűnik el... Nyilván nem mártírkodni akarok idegenek (senki) előtt, mert enyém a felelősség.. de mivel ez elég kényes téma, éppen ezért senkihez nem fordulhatok segítségért (hiába logikus, esélytelen a pszichologus), max anonimitás mögé bujva a nyilvánossághoz. Nem bírnám ki ha ez kitudódna.. mindenhonnan kilennék utálva.. család.. munkahely.. tényleg mindenhonnan.. Biztos lesznek elítélő kommentek.. jogos lesz, de nem fogok válaszolni rá, ha csak leköpni jönnek.. Kérek.. de akár könyörgök is mindenkinek aki úgy érzi, hogy tud segíteni, tegye meg... az is segítség ha elmondjátok a véleményetek, hogy van e még reményem a "testvérem" visszaszerzésére...
Tudod mi a bajod?
Minek kell ezt másnak megirpgatni?
Szerinted ő mindenről beszámol?
Ezt a pia hozzá ki.
N nyalazzal már neki ennyire.
Csak lökd oda, hogy múltkor jól bepiáltam..
És nevess.
A 12-14 év az gáz, mer még semmilyen szempontból nem felnőtt. Nem véletlen az, hogy 12-14 évesekkel is csak a 18 év alattiak kezdhetnek szexet, mert ott még nem elvárható, hogy a 18 alattinak annyira tiszta legyen az agya.
Az, hogy a darkweben kotorásztál ilyenek után, az már eleve komoly mentális bajt jelez. Ez magától aligha múlik el. És igen, de pszichológushoz/pszichiáterhez kell ezzel fordulni, mert ő csak a tervezett bűncselekményekről számolhat be hatóságnak, a megtörténtről már nem.
A tartalomfogyasztással még nem ártasz senkinek, de ha fizettél érte, akkor már elősegítetted az ilyen tartalmak aljas előállítóit.
Ha amit elmondtál mind igaz, akkor a baráti/testvéri kapcsolatot az ismerősödnek át kell gondolnia. Ha nekem lenne 18 alatti gyerekem, soha nem engednélek a házamba, a gyerekem közelébe, mindegy miért tetted, amit tettél. Ez egy vörös zászló. A leprás sem tehet róla, de kerülik, kerülni kell.
Menj pszichológushoz!
1.:
Egy ilyen után ezt a kártyát már nen játszhatom el...
2. Őszintén szolva tényleg nem gondoltam volna, hogy több ember is a te véleményeddel összhangba tud lenni egy ilyen témánál.. Nem akarom, hogy úgy tűnjön, hogy kifogást gyártok, de megfordult már a fejemben az is, hogy "összezavarodtam", mert tudtommal az efféle hajlamok veleszületett dolgok és nem kialakulnak. Az megnyugtat, hogy semmi vágyat nem érzek ilyesmire azota hogy ezt elmondtam neki... remélem hogy ez "csak" 1,5 évet vett el az életemből... Ezügyben az is összezavar, hogy volt 2 barátnőm akiket ŐSZINTÉN szerettem, és korombeliek... köszönöm minden kedves szavad, igyekszem "megjavulni"...
3. Biztos mindenkinek megvan a maga titka, de vagyok olyan naív, hogy hiszek az őszinteségben... Tudom, hogy ez naivitás, de valamiért sosem szerettem hazudni... tudok, de utálok..
Utolsó 2 válaszolónak: Inkább a halál (szó szerint), mint hogy egy idegen ember vájkáljon. az életemben.. Ha 10 évet kell "elpazarolnom", hogy egyedül, vagy baráttal helyrejöjjek akkor 10 évet fogok rááldozni. Ha pedig már most biztos, hogy ez egyedül lehetetlen, csak erről én nem tudok, akkor próbálkozok addig amig élek
Fain gyerek vagy te, sajnálom, hogy az én életembe (még) nem volt ilyen barátom.
Sokkal drámaibb dologra számítottam, a prológus kb. olyan súlyosnak ígérte a történetet, hogy először azt hittem, megöltél valakit.
Sose gondoltál bele, hogy az embereknek mennyi sötét titkuk lehet és van a szexuális életükben (is), legyen az egy eladó, akinél tegnap vásároltál, a futár, aki a csomagod hozta, a tanárnak, aki tanított, az orvosnak(!), papnak(!!) és lehetne a végtelenségig sorolni, akik a való életben tisztes, jóravaló emberek amúgy. Persze mindenféle általánosítás és megbántás nélkül, szerintem a te eseted semmiben se jobb vagy rosszabb. Vannak viszont olyan dolgok, amikről nem beszélünk. Még "saját magunknak se" jóformán, nemhogy másnak...
Mindazonáltal a barátod szerintem nem haragszik, nincs neki miért, nem tettél ellene semmit. Ha átgondolja, talán képes lesz büszke lenni az őszinteségedre és a ragaszkodásodra, nincs szebb példája a barátságnak, mint amit a fenti írásod elmesél.
A végére egy jótanács Einsteintől:
"Ha az életben elérhető sikert A-nak vesszük, akkor A=X+Y+Z. X a munka, Y a játék, Z pedig, hogy befogod a szád". Fogadd meg ezt a Z értéket szerintem :)
Ja és még egy: próbáld megbocsátani saját magadnak is a dolgokat, mert anélkül fabatkát sem ér a barátod "bocsánata" :)
Ja, és egy harmadik: a drog rossz!
Na jó, egy negyedik is: a fű zöldség.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!