Volt akinek a pszichoterápia egyértelműen rontott az életén?

Nekem egyértelműen segített, tönkrement volna az életem nélküle, annyi traumám és rossz berögződésem volt.

Azt azért ne felejtsétek el, hogy ha nem úgy állsz hozzá, hogy segítesz magadon is, és a másiktól várod hogy megoldja a gondot, akkor azért nem a pszichoterapeuta a hibás.

Először is neked kell akarnod jobbá válni, megfogadni a tanácsait, és feltenni magadban a megfelelő kérdéseket. Persze mindig benne van a pakliban hogy nem a megfelelő szakembert választottad, de ha érzed hogy nem segít, nem hiteles amit mond, akkor nem értem miért nem állsz tovább és keresel mást aki segíthet, ha akarsz magadon segíteni?

Én így csináltam. Rengeteg ezo-gurunál, látónál, természetgyógyásznál, pszichiáternél megfordultam, mire egy olyat mondott ami "rezonált velem", ami miatt végre összeállt a kép. Ez az egész folyamat nem tartott tovább pár hónapnál, mire megtaláltam a megfelelő segítőt, akivel aztán két évet konzultáltam.

Először kétnaponta, aztán hetente, kéthetente, havonta stb.

Ami nekem nagyon megvilágosította a dolgokat az az volt, hogy kérdéseket tett fel.

Így és így érzem magam. De miért érzem magam így? Ki mondta, vagy hol tapasztaltam az, hogy így kell lennie? Korábban sosem kérdőjeleztem meg azt, hogy amire neveltek vagy amit láttam a környezetemben az nem az egész világ, és ha például anyám elhatározza valamiről hogy az rossz, attól még nem leszek rossz ember. Nekem ezek annyira tudattalan gondolatok voltak hogy már nem is emlékeztem miért érzem magam mindenkitől kevesebbnek. Azért kellett erre rájönnöm, hogy megértsem, nem az én hibám, és nem természetes, hanem csak egyszerűen ezt tanultam, de ezen könnyen lehet változtatni, ha egyáltalán felfogom mi a gond, és elismerem.

Azt nem tudom megváltoztatni amiről nincs tudomásom.

Ezek után "házi feladatokat" kaptam, össze kellett írnom dolgokat, gondolatokat, így sok mindenre magam is rájöttem. Ezentúl mindent megkérdőjeleztem. Nagyon nehéz szokásba venni, hogy az ember odafigyeljen a gondolataira, és ne maradjon automata módban, de ha ez megy, sokkal könnyebb. Ezek után nem csak megfigyelni, de helyes útra is kellett terelni azokat a gondolatokat, majd szép lassan gyakorlatba is vezetni.

Az hogy feltárják a régi sérelmeket, fájdalmakat akkor fontos, ha utána adnak a kezedbe egy eszközt is amivel kezelni tudod a továbbiakban.

Nem azért csinálják hogy szenvedj. Abból le kéne szűrni a tanulságot, felfogni hogy azok a gondolatok, események mihez vezettek, és ha kell megváltoztatni, lerakni a múltba tartozó terheket.

Nem értem mégis hogy sikerült ettől rosszabbodnia a helyzetnek! Ne értsétek félre, értem én hogy nehéz, de komolyan érdekel mit rontottak el ennyire az esetetekben!

Én is azokhoz tartozom, akiknek jó tapasztalatai vannak. Kicsivel több, mint egy éve járok. Először egy trauma feldolgozása miatt, majd önismeret miatt (a kettő az elején összekapcsolódott). Csak pozitívan tudok nyilatkozni a tapasztalataimról és arról, akihez járok. Az előző válaszoló jól írta: a kérdések nagyon jók, ezek úgy megcsiklandozzák (néha fájdalmasan) az ember belsőjét. Szerintem lehet érezni, hogy mennyire érzi magáénak az ember: mindig nagyon elfáradok az 50 perc után, és utána 1 hétig jár az agyam azon, amiről beszélgettünk, keresem a válaszokat a miértekre. Csak egy példa: volt egy téma, amiről nem akartam beszélni, ezt meg is mondtam neki. Tiszteletben tartotta, de néha-néha felhozta. Egyszer megkérdezte, hogy miért nem akarok erről beszélni. Akkor esett le, hogy nem is a történtek bántottak, hanem az, ahogyan azokra reagáltam. Ez megnyitott bennem olyat, hogy el tudtam neki mondani olyat, amit azelőtt két évtizedig soha senkinek.

Az elmúlt 1 évben azt éreztem, hogy jól felkészült, rendkívül intelligens szakember. Még nem tudtam olyat kérdezni tőle, amire ne tudott volna valami használhatót válaszolni. És a válaszai összhangban vannak velem, a korábban elmondottakkal, tudok azonosulni azokkal. Ha nem, akkor szólok, és megbeszéljük.

Ugyanakkor a fentiek miatt sokszor gondolkoztam azon, hogy egy pszichológusnak marha nagy felelőssége van. Ha valaki csak kontárkodik, akkor több kárt okoz, mint amennyit használ. Ha össze-vissza beszél, ha saját magának is ellentmond, ha nem figyel a kliensére, ha maga sem biztos benne, hogy mit is kéne mondani... Ezek mind-mind ártanak, bizalomvesztéssel jár. A pszichológusomnál érzem azt, hogy ő is érzi ennek a súlyát, szerintem a lehető legfelelősségteljesebben viselkedik. A korábbi válaszolók alapján sajnos nem mindenki ilyen.