Agybaj nagy baj?

Ha a pszichopaták jellemvonásai jellemzőek rám, ennek a háromnak a kivételével (idegeskedni szoktam rendkívül sokat, őszintének érzem magam és felismerem a hibáim), akkor tulajdonképpen az vagyok, vagy valamilyen más személyiségzavar lehet rám igaz?

Tudnivalók:

- férfi

- 25-30 éves korosztály

- rendeteg negatív gyerekkori élmény, napi ordibálások (szülők)

- folyamatosan hibásnak érzem magam

- de sűrűn hibáztatok másokat a saját dolgaim miatt (mintha tükrök lennének és zavarna)

- kívülről mindenki kedvesnek, törődőnek gondol

- de belül nem érzek igazából semmit, csak végtelen ürességet

- de mégis szinte állandóan frusztrált, ideges vagyok

- magamnak generálom a bajokat, konfliktust

- utálom az állandóságot

- végletek embere vagyok

Van esetleg itt valaki, aki hasonlón ment/megy keresztül? Milyen kezelés segített, mi lehet ez? Merre induljak?

Kétségbe vagyok esve, selejtnek gondolom önmagam és egyre jobban elnyom...