Nagyon nagy pszichikai gubanc van nálam, hogy ilyeneket álmdodom? Vagy ez valami konkrét agybaj? Megalománia, személyiségzavar, beképzeltség? (kicsit chaos lesz)

A francba is, komolyan. Bár logika nem sok volt benne, attól még legendásan jó volt. A helyszínek random változtak, de a végére összejött egy sztori egy olyan helyen voltam ahol lakni is jó lenne - egy régi kastélyszerűségben, semmi műanyag, semmi fehér szín hanem ódon bútorok, címerpajzsok, lovagi páncélok, fáklyák... Aztán valamiféle "király" volt a legbelső szobában ahol a legfőbb emberei ettek és megengedte, hogy én is ott egyek, mert valami nagy tettet hajtottam végre - előtte is mindenki agyondícsért ahogy végigsétáltam a folyosókon (ami nem olyan volt mint egy igazi kastélyban tele volt asztalokkal éppen lakoma volt), de aztán végül is a főterem ajtajában ettem, hogy a király is örüljön, de mutassam azt is, hogy a néppel vagyok (+ dícsérjenek) aztán jött egy régi haverom (mára kocka, de amúgy mindig gazdag volt) és végigmentünk a folyosókon (a történet szerint másnap reggel) kezdemben volt egy díszes aranyserleg tele itallal és végigmentünk közbe mindenkinek köszöngettem, mindenki "tisztelt" úgymond semmi félelem vagy aggodalom nem volt bennem. Végtére is a kastélyban éltem, volt pénzem, tiszteletem, hatalmam... Ez egyszerűen leírhatatlan jó volt. Utána felkrestem még pár havert és úgy volt, hogy Dalmáciába utazunk - ráadásul a "csajom" úgyszintén jön akivel egy álommal korábban találkoztam.

Az álom előzménye is elég fura volt, amolyan előkészítése a másiknak. Valami szoci épületben voltam "ügyeletben" - aminek sok értelme nincs habár lehet pár évvel korábban voltunk.Ott is csináltam valami hőstettet az tuti - azért hívott meg a király - de ott az egész álomnak amolyan "szoci" hangulata volt ráadásul amolyan "sötét talán picit hidegebb éjszakába torkolt" a dolog ahol összefutottam egy lánnyal - aki a valóságban is létezik az osztálytársam volt középsuliban, sosem voltunk túl jóba - igaz rosszba se - de az egészben semmi logika nincs, miért kedvelt álmomban és miért csókolóztam vele (legalábbis azt hiszem, de mivel a valóságban még sosem csináltam ezért csak a tudat volt meg) ráadásul egy csomót dumáltam vele - aztán láttam el van törve a lába, és mivel a valóságból emlékeztem rá, hogy nem volt túl sok kiló (és tényleg nem) én meg az álmomban jóval magasabb vagyok, ráadául erősebb is, ezért a vállamra vettem és irány a kastély. Na innen úsztam át a kastélyba.

Sajnos ez utóbbi álomfajta egyre gyakoribb régebben csak félélvente ha egyszer volt lassackán vált havi, heti lassan napi szintüvé. És szinte minden régi csaj osztálytársammal keveredtem már hasonló szintű kapcsolatba, sőt pár napja a saját másodunokatestvéremmel is. Szóval ez egyre rosszabb lesz. Még parább, hogy az álomban ugyabár az a realitás és minden érzésem ott "valódi", csak akkor válik nem-valódivá mikor felébredek. Rosszabb, hogy utána egész napomra kihat ez és egy csomót gondolok az adott zemélyre, mintha amolyan "szerelmes" lennék, de nem vagyok az, csak a hormonjaim szívatnak egyre jobban. Mert hogy a rákba kedvelnék ennyire olyan lányokat akikkel kb 5-6 éve nem is találkoztam, sőt akkor sem voltunk túl jóban (legroszabb ha jóban is voltunk mert akkor végépp megzavarodom) és tudatalatt az álmokban történtek mindig velem maradnak.