Honnan tudhatom, hogy klinikai eset vagyok? Nehezített belégzés a stressz tünete?

Helló.

Az életem röviden kudarc, és probléma halmaz. Sajnos az a gyerek vagyok, aki elég rossz családban nőtt fel. Veszekedések itthon, ablak, ajtó törések, verekedések. Mindig szemtanúja voltam. 16 évesen ez miatt (is) a sulimat nem is fejeztem be. És ez nagyon is bánt. Belemenekültem a marihuánába, jó pár évig a használója voltam. De egyszer csak éreztem, hogy valami nincs rendbe. Pánikrohamaim voltak, instabilitást éreztem, már buszra se mertem akkoriba felülni, nehogy jöjjön a roham, stb. Ott azonnal abba hagytam, 6-7 évig rá se néztem. Persze a problémák ugyan úgy ott voltak, és vannak. Voltak jobb időszakaim, de mindi hirtelen jöttek a pánikos részek, gyors szívverés, levertség, enyhe formában. Sokszor kórházba jártam, hogy nekem biztos van valami szervi bajom. Elvileg mindig minden rendben volt. De még is érzem, mai napig, 2012 óta, hogy valami nincs rendben.

Legutóbb anyu ki akart ugrani az ablakon, úgy húztam vissza, tavaly, és mostanában is, a 10. emeletről. Kórházba refluxot állapítottak meg, a savam felmarta a nyelőcsövemet, elvileg azért nem tudok úgy enni. Képes vagyok félrenyelni egy vizet is. Nehéz a nyelés. Rossz gondolatokkal kelek, érzem sok a súly amit cipelek.

Sose jártam pszichológushoz, és őszintén pénzem sincs rá, és nyugtatókat sem akartam eddig szedni. De akkor ezek szerint, kellene, ugye? Tudom milyen a függőség,habár szerencsére a fűről hamar lejöttem a pánikok miatt.

Tudom, hogy a problémáim felét az oldaná meg, ha el mennék külön a családtól. Érzem, hogy nem vagyok mentálisan még annyira sérült, de pont annyira még is ott vannak a "démonjaim"

Már reggelente néha sírva kelek, szorongok, stresszelek mélyen belül.

Nem is lenne ezzel baj, ha a testem nem mutatna tüneteket. Érzem, hogy erős vagyok,de a testem produkál dolgokat (belégzés nehéz, sokszor nagyon nehéz, olyankor kicsit kapkodom a levegőt is, izzadok, rossz a kedvem, fáj a melkasom, olyan mintha szorítanák a torkom, stb)

a lényeg:

Este bevettem egy 0.25mg frontint. Éreztem, hogy kicsit megnyugodtam, ellazított,de utána mégsem. A belégzés még nehezebb lett..Nem értem, miért? 2 hete voltam EKG-n, vérvizsgálat, melkas röntgen, elv minden rendben. Ha figyelek a légzésemre, az még rosszabb.

Asztmás vagyok, de az ugye a kilégzésnél rossz. Frontin után be is fújtam egy inhalátort, de nem segített, tehát a belégzéssel van a problémám. Stressz tünete lehet, ugye?

Szedjek el kezdeni gyógyszert, és váljak a rabjává? Nem akarom leszedálni magam. Tudom hogy minden agyban dől el, de ahogy észre veszem, gyenge vagyok már önmagamhoz.

Párszor felvágtam már a kezem, mikor állt itthon a balhé. Vannak hirtelen tett rossz lépéseim. Megölni mondjuk sosem merném magam.

Ti hogy élitek meg a "depressziót" ?

Köszönöm, ha elolvastad

23/L