Háromszor kellett talpraállnom nulláról, de most negyedszer már nincs kedvem, inkább meghalnék a vírusban. Ti mit tennétek, mivel tudtok ilyenkor támogatást adni?

Először a válás nullázott le, akkor a gyerekeket is elvették tőlem, de kemény munkával talpraálltam. Aztán a 2008-as válság miatt vesztettem el a jövedelmem, de találtam másik munkát. Sok energiába telt, mire ismét rendbejött az életem, belevágtam egy vállalkozásba, de egy mindkét oldali politikához közel álló ügyfelem nem fizette ki a tartozását és csődbe vitt. Egyértelmű hogy bűncselekmény volt, sokan fel is jelentettük, de vannak politikai kapcsolatai tíz éve ül rajta a rendőrség, egyértelmű, hogy ki akarják mosni. Akkor elbuktam a vagyonom, de rengeteg energiával kitanultam egy új szakmát és azóta dolgoztam, volt egy normális életem és már azt hittem, hogy rendbejönnek a dolgok. Erre tessék, most itt ez a vírus miatti pánik, és ismét munka és jövedelem nélkül vagyok. Nem tudom, mit fogok enni holnap, miből fizetem a rezsit, miből fogok megélni, mert a szakmában mindenki az utcán van.

És bevallom elegem van. Annyira, hogy már nem akarok élni. Azt szeretném, hogy kapjam el ezt a nyavalyát - már ha létezik egyáltalán - és haljak bele, mert ennek nincs értelme. Akárhányszor feláll az ember, pár év múlva ismét elgáncsolják. Háromszor mondtam, hogy de nem fog ki rajtam, mert megcsinálom, de ebből már elegem van. Elment a kedvem tőle, mert minek. Akárhányszor beleöltem az energiát, valaki más vitte el a hasznát. Még új szakmát is tanultam, de most már öreg vagyok ehhez, meg tényleg nincs értelme sem. Nem akarok már másnak dolgozni erőm felett, nem akarok egy ilyen világban élni. És nem vígasztal, hogy mások is így vannak, mert ők maguknak keresték a bajt, ők könyörögtek, hogy legyen kijárási tilalom, meg hasonló marhaságok, nem is gondolva arra, hogy ezzel hány embert ölnek meg. Mert sajnos nem vagyok egyedül, sokan gondolkodnak így a barátaim közül.