Nárcisztikus személyiségzavar? Régi barát.

Az egyetemi éveim alatt volt egy barátnőm. Rendkívül intelligens, okos, izgalmas lány, csak nagyon szigorú normák szerint élt. Az elején nagyon szerettem a társaságát, mert nagy olvasottsággal rendelkezett, mindenről volt véleménye. Egy idő után viszont már azt éreztem, hogy mindig én vagyok a rosszabb és a butább. Kicsit duci lány volt én meg mindig vékony testalkatú voltam és sokszor beszólt nekem, hogy nekem mennyivel könnyebb az élet. Mégis csak vele barátkoztam az egyetemi éveim alatt, mivel rendkívül introvertált ember vagyok, ráadásul ez a barátnőm nagyon kisajátított engem. Általában úgy állt az emberekhez, hogy vagy valakit istenített, vagy nagyon rossz véleménnyel volt. A családommal kapcsolatban is sok bizalmas dolgot megosztottam vele. Az utolsó években megismertem egy idősebb angol férfit, akivel lett egy rövid kapcsolatom, ami végül barátságba ment át. Segített nekem munkát szerezni a nyárra, de mivel édesapám akkor hagyta el édesanyámat, így nem akartam magára hagyni, ezért a barátnőm előállt azzal, hogy hadd menjen ki ő helyettem. Ebbe belementem, tudtam, hogy neki is szüksége van pénzre. A következő nyáron viszont már én akartam kimenni, de ő folyamat állította, hogy én ezt a munkát nem bírnám (takarítói munka volt). Abban maradtunk, hogy fele időt ő tölti ott a másik felét meg én veszem majd át, egy hét volt, amikor közösen dolgozunk. Mielött kimentem volna már folyamatosan irogatott, hogy gondoljam át, hogy biztos akarom-e ezt a munkát, nagyon nehéz, de én is szerettem volna jó pénzhez jutni, így nem hallgattam rá. Mikor kimentem abban az egy hétben mindenbe belekötött, sértegetett, hogy ehhez munkalehetőséghez is csak azért juthattam, mert jól nézek ki stb. Amúgy sem érti, hogy ez angol barátunk mit akart egyáltalán tőlem, hiszen nem is beszélek túl jól angolul. Valóban hozzá képest sokkal rosszabbul beszéltem. Minden lépésemet, gesztusomat figyelte, elemezte, kritizálta végén viszont elszakadt nálam a cérna és visszaszóltam neki. Erre ő olyan sértés zuhatagot ömlesztett a nyakamba, hogy teljesen le lettem dermedve. Le lettem krv@zva, meg, hogy az angol barátunkat is csak kihasználom, mert semmit nem teszek érte, a családommal kapcsolatos dolgokat, amik nagyon bizalmas dolgok voltak, visszamondta sértően. Nagyon nagy veszekedés lett belőle. Ő elutazott haza, én meg rendkívül zaklatott lelkiállapotban maradtam. Az angol barátunk nem akart foglalkozni a mi cicaharcunkkal, annyit mondott, hogy a barátnőm nehéz eset. Ennek már több, mint 10 éve, de évekig még rosszul éreztem magam miatta és nagyon bántott a dolog, mert kevés embernek nyíltam meg mindig és ő az egyik volt. Nemrég olvastam egy cikket a nárcisztikus emberekről. Lehet, hogy ő az volt?